Közös tér | II. Ipar- és Tervezőművészeti Nemzeti Szalon 2022 olvasható a bdpst24.hu weboldalán.
2022. április 10. – szeptember 4. – Műcsarnok A kortárs magyar…
A teljes cikk itt olvasható:
Közös tér | II. Ipar- és Tervezőművészeti Nemzeti Szalon 2022
Ahogy a bdpst24.hu beszámolt ma róla:
- 2022. április 10. – szeptember 4. – Műcsarnok
A kortárs magyar iparművészet és design friss eredményeit összefoglaló első szalont öt éve, 2017-ben rendezte meg a Műcsarnok, 208 alkotó munkáinak bemutatásával. A mostani, második ilyen témájú szalonon több mint 300 főre bővítették a kiállítók számát. Tíz művészeti terület kerül a „közös térbe”, a posztindusztriális designtól az autonóm stúdióművészet legújabb alkotásaiig, a használati tárgyaktól a képzőművészeti kísérletekig. Négy generáció képviselteti magát, a szakmák doyenjeitől a pályájuk elején álló tehetségekig.
2022 az Üveg Nemzetközi Éve – és szerencsés egybeesésnek köszönhetően a Szalonok sorában idén, immár második ízben, az Ipar- és Tervezőművészeti Szalon következik. A jeles alkalom miatt a Szalonon különleges hangsúly helyeződik az üvegművességre, mind a történeti vonatkozásokra és jellegzetességekre, mind a kortárs műalkotások bemutatására. A kiállítás megvalósításában a Műcsarnok szakmai együttműködő partnere a Bohus-Lugossy Alapítvány a Kortárs Üvegművészetért – az ENSZ 2022 az Üveg Nemzetközi Éve Hivatalos Partnere. Programsorozatuk kiemelt művészeti kiállításai és programjai a II. Ipar- és Tervezőművészeti Nemzeti Szalon keretein belül kerülnek megrendezésre.
Ahogy a Szalonok esetében már megszokhattuk, a kiállítás kurátori válogatás alapján lehetőséget nyújt az adott szakma alkotóinak nagyszabású bemutatkozására a Műcsarnok impozáns termeiben. A Műcsarnok által felkért kurátor, Szilágyi B. András munkáját a „2022 Az Üveg Nemzetközi Éve” programsorozathoz kapcsolódva Balogh Eleonóra társkurátor, főszaktanácsadókként pedig Ducki Krzysztof, Fusz György, Harmati Hedvig, Kálmán László, Liszka Tamás, Szenes István és Tóth Fruzsina segítik.
—————————————
A kiállítás Arisztotelész Kategóriák című művét hívta segítségül, hogy megérthessük a közös térben lévő „kimondható dolgok” természetét, és elmélyült sétára invitál a tárgyak között, szabadon átadva magunkat azok érzéki megjelenésének és gondolati kifejeződésének.
Anyag / Kerámia
Az iparművészet kategóriáit hosszú időn át a megművelt anyag határozta meg – és a mai napig számos művészi közösséget köt össze –, melynek ismerete teszi lehetővé a művészi megmunkálást. Elsősorban a kerámia-, üveg-, fém- és textilművészetek kötődnek legszorosabban az anyag megmunkálásához. Az anyag önálló belső szabá- lyai a művészt folyamatos párbeszédre késztetik, ebből a párbeszédből születik meg a mű. A legősibb ilyen kapcsolat, ami az anyag és az alkotó között született, magának az emberi kultúrának a kezdete: a kerámia kézbevétele. A tűz megszelídítése után szinte azonnal a Föld átalakí- tása, megformálása lett az emberi civilizáció alapja; minden emberi kreativitás az agyag megmunkálásához vezeti vissza gyökereit.
Birtoklás / Ötvösség
Az iparművészet tárgyai értéket képviselnek. Egy tárgy sikere az, hogy birtokolni akarják. Az ékszer, a serleg, a díj, az érme mind olyan tárgyak, amelyeknek megszerzése és birtoklása adja létük értelmét. Ha a múltba tekintünk, az ereklye, de a korona, a jogar, a díszkard, a páncél is ide tartozik. Mára az ékszer és a díj maradt meg azon tárgyakból, amelyek egyúttal viselőik attribútumai. Tárgyak, amelyek birtoklásuk révén maguk is jelzőkké válnak, viselőik értelmezői. Magát a tárgyat szüli meg tehát a vágy, hogy birtokolhassák őket. Bármely státuszszimbólumra igaz ez, hiszen egy divatos táska, egy menő autó, egy különleges termék ugyanezt a minőséget hordozza, mégis az ötvösséghez társítható legszorosabban.
Hely / Belsőépítészet
A tér, amiben egy adott tárgy jelen van, meghatározza a tárgy lehetőségeit. A tér rendszerez: ha kevés, ha sok, az egyaránt rossz, a kis térben a tárgy beszorul, a nagyban elvész. Felmerül a kérdés: mit tervezünk igazán, a tárgyat vagy az ürességet? Mi a tér és mi a forma? Elvá- lasztható-e ez a kettő? Hisz a tér is forma, csak az utóbbi kicsi. A belsőépítész is teret tervez, de a médiadesigner virtuális terei, az alkalmazástervező „útvonalai” is absztrakt terek. A hely értelmez, ezért ez a kategória leginkább a kontextusok létrehozóit, a belsőépítészeket jellemzi.
Minőség / Tervezőgrafika
Termék és termék között a minőség képezi a verseny alapját. Van olyan terület, ahol maga a tervező, a művész tevékenysége az, amely elvégzi a tárgy minőségének finomhangolását. A tervezőgrafika esetében az alkotás maga is attribútum: azonnali kommunikáció, ami mögött sokszor más termék és tartalom – irodalom, költészet, egy másik alkotás – rejlik. A grafika tehát leír és magyaráz, elénk tár, önmaga által megmutat más minőségeket. A vevő ugyanis folyamatos kényszerben van, amikor az azonos vagy hasonló tartalmak között kell választania, és a vizuális kommuniká- ció révén jut el hozzá a végső minőség, így válnak érthetővé a meghatározott szándékok, elvek és módszerek.
Mennyiség / Ipari formatervezés
A design alapja a szerialitás, a sorozatgyártás, az ismételhetőség. Az autonóm művészet lényege ennek „ellentéte” (oppositum): a megismételhetetlenség, egyszeriség. Az iparművészeti tárgy értékét is meghatározza a mennyiség, ahogy az is számít, mennyien férnek hozzá egy adott műhöz. Ez a kategória legjobban az ipari formatervezés területén érhető tetten, hiszen az alkotások spektruma az akár milliós példányszámban gyártott terméktől az egé- szen egyedi, korlátozott szériákig terjed. Ebben az esetben a mennyiség a minőséget is meghatározza: nem mindegy, kinek, hány példányban és milyen célból készül az adott alkotás.
Helyzet / Üvegművészet
Helyzetben lét, testtartás, attitűd. Az Arisztotelész által felhozott példák arra utalnak, hogy a posztúrát egy megfelelően elvégzett művelet végpontjaként érti. A részek tökéletes összhangja új minőséget teremt: egy helyzetet, ami egyúttal fókuszpont. Egy komplex folyamat kimerevedése, ami önálló minőséget teremt. Ez az attribútum szinte tökéletesen beazonosítható az üvegművészettel. Az üveg ugyanis megmerevedett mozgás. Egy folyamat pillanatképe. Elhelyezése, megvilágítása, környezetbe illesztése is kulcsfontosságú. A fény kelti életre a tárgyat, akkor válik érthetővé, amikor „helyzetbe kerülve” megmutatja mindazt a komplexitást, amit az anyag természete, a művész szándéka és a szemlélő helyzete egyszerre teremt meg.
Hatás / Elhunyt mesterek
Vannak dolgok, amelyeket az egyén nem befolyásol. Az anyag elszenvedi, hogy a művész hozzányúl, de ez kölcsönös: az alkotó is elszenvedi az anyag „makacskodásait”. Amikor egy termék, egy mű megszületik, önálló életre kel, és elkezd formálni minket. Vonzódhatunk a technológiához, de szembe is szegülhetünk vele, dacolva védve értékeinket, eszméinket. Ez az iparművészet területének is egyik motorja: az értékek védelme. Fontos, hogy a technológia teremtette hiperobjektumokkal szemben megőrizzük a szabadságunkat. Ezen túl az, amit mindannyiunknak el kell szenvedni, maga az elmúlás. Ami pedig utánunk marad, nem más, mint a jelenlé- tünket nélkülöző, de érezhető hatás. Ezért ez az attribútum legnagyobb mértékben az elhunyt mestereket jellemzi, akik művészetük hatása révén vannak jelen a tárlaton.
Viszony / Textiltervezés
Az eltérő minőségek, témák, anyagok kapcsolódása révén indul be maga a szellemi tevékenység. Az iparművé- szet területének lényege a relációk, kapcsolódások jelenléte. Viszonylagos az állapot, az érzékelés, a tudás és a térbeli helyzet. Ily módon leginkább a textil műfaja az, amelyik kötődik a divat fogalmához is, így maga a reláció formai kifejezése. Egy öltözék a viselője nélkül nem értelmezhető: csupán egy összehajtogatott szövet a fiókban. Valódi értelmét nyeri el azáltal, hogy kapcsolatba lép a viselőjével. „A ruha maga az ember” – létezhet-e ennél szorosabb relá- ció? A textilművészet a falikárpitok révén a reneszánsz kor óta a képzőművészet és az iparművészet közti közvetlen kapcsolat egyik fő felülete.
Idő / Animáció
A trendek az időhöz kötődnek. A legjobb designtárgy épp arról válik felismerhetővé, hogy szinte pontosan jelzi saját korát, amelyben készült. De ezenfelül a tárgyaknak is van megszabott ideje: az amortizáció, a beépített élettartam a designhoz tartozik, az új korok pedig új terveket, innovációt követelnek, így a designer „soha nem alszik”, hiszen percről percre változó környezet veszi körül. Nem létezik „autó az Öröklétnek”, csak az időben létezik. A világ jelenségeinek alapja a mozgás: a potenciális létről az aktuá- lis létre való átmenet. Ez az animáció lényege, hiszen az időt, azaz a létezés mozgását a lehető leghűbben képezi le. Az időben való jelenlét időtlenné lesz, amikor a teremtett valóság mozgásba lép, és párhuzamos idősíkot, új, teremtett univerzumot hoz létre.
Cselekvés / Posztindusztriális Design
Ez az attribútum azoknál a tárgyaknál kerül előtérbe, ahol a tárgyat a cselekvés, a tett kelti életre. Az interaktív, felhasználói élmény kap főszerepet. Az eszközök világa ez. Utazni akarok, tehát autóba szállok. Mosni akarok, tehát mosógépet veszek. Kávét akarok főzni, és ezt a lehető leghatékonyabban akarom elvégezni. A cselekvés határozza meg az innováció alapvető irányát, ezért a 21. században ez már nem annyira a gépek, mint az alkalmazások világa. A virtuális térben végrehajtott cselekvéseink azonban egyre mindennapibbak, ügyeink többségét már applikációk révén végezzük. Ezek pedig tervezett „cselekvési területek”. Ezért ez a kategória a posztindusztriális design szekció legfőbb attribútuma.
Alternatív útvonalak
Első út: a funkciótól a művészi kifejezésig
A kiállításon két „folyamatos ellentét” közötti ösvényen járunk. Az iparművészet széles területének két leginkább ismert végpontja a funkcionális design és az autonóm művészet. Az egyes szekciókhoz főként olyan használati tárgyakat válogattunk, melyek esztétikai minőségükkel emelkednek ki. A funkció azonban igen tág értelmű: ide tartoznak a hétköznapokat, a szertartásokat és a kivételes ünnepeket, eseményeket kísérő, vagy személyes élményeket kifejező tárgyak is. Adott szekción belül megfigyelhető, hogyan távolodunk a szigorúan vett funkciótól az autonóm művészeti tartalom felé. Megnyílnak előttünk a stúdió iparművészet, az építészeti társművészetek és a médiaművészet határterületei: a funkcionális belsőépítészeti terek virtuális terekké válnak, a ruhaköltemények között megjelennek az autonóm textilművészet alkotásai, az arculatok, csomagolások mellett az egyedi kiadványok, plakátok.
Második út: az anyagtól a virtualitásig
A 21. században iparművészet egész területe változásban van. A funkciók is átalakulnak, eszközeink okosodnak, minden egyre kisebb, kompaktabb, így a tervező is vándorol: sok mű már az informatikus és a művész kooperá- ciójaként jön létre. Az anyaghasználatban fontos szempont lett az újrahasznosíthatóság, a természetesség. Igyekeztünk minél több olyan alkotást bemutatni, amelyekben újfajta anyagokkal találkozhatunk, vagy ahol a hagyományos anyagok új lehetőségeit tárják fel, vagy az adott tárgy közvetlenül az anyagminőségekhez, és az ennek megmunkálásában rejlő lehetőségekhez kapcsolódik. Sok tartalmat azonban már csak a virtuális terekben láthatunk, az animáció, a grafika és médiadesign területein az informatikával karöltve új műfajok születnek. Vannak szekciók, ahol tárgyak helyett filmek, vetítések, 3D-s modellek, okos eszközök, webes alkalmazások szerepelnek. A posztindusztriális design terü- letén ezért olyan, elsősorban autonóm művészi projekteket választottunk ki, amelyekben tetten érhető a néző, az alkotó és a mű új, közvetlenebb kapcsolata.
Partnerek:
Bohus-Lugossy Alapítvány a Kortárs Üvegművészetért az ENSZ 2022 az Üveg Nemzetközi Éve – Magyarország Hivatalos Szervezőpartnere
Wienerberger Magyarország
Tovább az eredeti cikkre: Közös tér | II. Ipar- és Tervezőművészeti Nemzeti Szalon 2022
