Előzmények: Egy megosztó jogi helyzet
A magyar jogrendszerben az elévülés kérdése nem új keletű probléma, de az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának tanszékvezetője, Hack Péter szerint a Till Tamás-ügy mégis különleges helyet foglal el. A 2012-es Büntető Törvénykönyv (Btk.) módosításai ugyanis olyan változásokat hoztak, amelyek miatt az akkor 11 éves fiú életét kioltó elkövetőt ma már nem lehet felelősségre vonni. És ez nem csupán jogi, hanem morális és társadalmi kérdéseket is felvet.
Mi az elévülés, és miért létezik?
Hack Péter az InfoRádiónak adott interjújában világította meg az elévülés jogi hátterét. Ez az elv egészen a római jogig nyúlik vissza, és lényege, hogy egy bizonyos idő elteltével az állam lemond arról, hogy büntetőigényt érvényesítsen az elkövetővel szemben. Az elévülés célja kettős: egyrészt ösztönözni a hatóságokat a gyors nyomozásra, másrészt korlátozni az ügyek számát, amelyekkel a bíróságoknak foglalkozniuk kell. Ugyanakkor az is jogpolitikai megfontolás, hogy egy hosszú idő után hozott ítélet már nem biztos, hogy méltányos.
Érdemes azonban megjegyezni, hogy nem minden bűncselekmény évül el. A háborús és népellenes bűncselekmények, valamint az életfogytiglani szabadságvesztéssel büntetendő cselekmények például soha nem évülnek el – sem a nemzetközi, sem a magyar jog szerint.
Törvényhozói hibák nyomában
A Till Tamás-ügy kapcsán Hack Péter hangsúlyozta, hogy a jogalkotói oldal is hibázott. A 2000-ben elkövetett gyilkosság idején a minősített emberölés elévülhetetlen volt, ha azt aljas indokból, különös kegyetlenséggel, előre megfontoltan vagy hivatalos személy sérelmére követték el. Azonban a 2012-es Btk.-módosítás során a minősített emberölés helyett az életfogytiglani szabadságvesztéssel büntetendő cselekmények kerültek az elévülhetetlen bűncselekmények közé. Ez a változás azt eredményezte, hogy a fiatalkorú elkövetőkre vonatkozó maximális büntetési tétel – 15 év – miatt az ügy elévült.
Politikai és jogi ellentmondások
Az ügy kapcsán a kormány részéről is megosztott vélemények születtek. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint a hatályos jogszabályok értelmezésével F. János büntetőjogi felelősségre vonható, míg Hack Péter határozottan állítja, hogy a jelenlegi szabályozás egyértelműen kizárja ezt. Az ügyészség és a rendőrség is arra a következtetésre jutott, hogy az elévülési idő már lejárt.
Az ügy politikai dimenziója is felerősödött, amikor a Fidesz frakcióvezetője benyújtott egy, az elévülési szabályok szigorítását célzó javaslatot. Hack Péter azonban felvetette a kérdést: „Ha a jelenlegi szabályok alapján megbüntethető az elkövető, akkor miért van szükség a Btk. módosítására?” Ez az ellentmondás tovább árnyalja a helyzetet, és rávilágít arra, hogy az elévülési szabályok újragondolása nem egyszerű feladat.
Merre tovább?
Az ügy nemcsak a jogásztársadalmat, hanem a közvéleményt is megosztotta. Vajon helyes volt a 2012-es változtatás? És ha nem, akkor miként lehetne a jövőben elkerülni az ilyen jogalkotói hibákat? Egy biztos: a Till Tamás-ügy hosszú ideig beszédtéma marad, és várhatóan jelentős hatással lesz a magyar jogalkotásra is.
