Tibet, a béke és csend földje, ma reggel megadta magát a föld gyilkos lüktetésének. A 6,8-as magnitúdójú földrengés, amely az Amerikai Geológiai Szolgálat (USGS) szerint 7,1-es is lehetett, nem csupán egy földrajzi esemény volt, hanem egy emlékeztető arra, hogy az emberi történelem legszentebb helyeit sem kíméli a természet. Sigace, a tibeti spiritualitás egyik központja, a reggeli órákban vált a pusztítás epicentrumává.
Emberéletek és összeomló városok
A kínai állami média jelentése szerint a földrengés következtében legalább 95-en vesztették életüket, és több mint 130 ember sérült meg. A helyszíni képek és beszámolók szerint Sigace és környéke, különösen Dingri megye, szinte felismerhetetlenné vált. Az épületek omladozó romokként tanúskodnak arról, hogy a föld ereje bármi mást felülírhat.
A kínai hatóságok a legmagasabb, négyes szintű vészhelyzeti készültséget rendelték el. Több tízezer sátrat, kabátot, takarót és ágyat küldtek a térségbe, de a mínusz 8 Celsius-fokos nappali hőmérséklet és a mínusz 18 fokos éjszakai hideg külön próbatétel elé állítja az embereket. Az epicentrum környékének magaslati fekvése – 4200 méteres tengerszint feletti magasság – további kihívásokat hoz a mentési munkálatok során.
Több száz utórengés és a régió kiszolgáltatottsága
Délig több mint 40 utórengést regisztráltak, ezek közül 16 meghaladta a 3,0-ás magnitúdót. Bár a hatóságok szerint nagyobb intenzitású földrengés nem várható, a helyzet továbbra is bizonytalan. A régió földrajzi és éghajlati viszonyai miatt a mentési és helyreállítási erőfeszítések lassúak és nehézkesek.
A rengéseket még Katmanduban, Nepál fővárosában, 400 kilométerrel távolabb is érezni lehetett. Az ottani lakosok pánikszerűen az utcákra rohantak, de szerencsére áldozatokról nem érkezett jelentés. Indiában, Bihar állam északi részén szintén érezték a föld mozgását, ám itt sem jelentettek károkat vagy áldozatokat.
A spiritualitás és a természeti erők találkozása
Sigace, amely a tibeti buddhizmus egyik legszentebb városa, most nemcsak a spirituális, hanem a fizikai túlélésért is küzd. Vajon hogyan éljük meg az ilyen tragédiát egy olyan helyen, ahol a föld minden rezdülését az istenek üzenetének tekintik? Ez a kérdés nemcsak a tibetieket, hanem minket, távol élő megfigyelőket is mélyen érinthet.
Miközben a világ természeti katasztrófákra adott válasza egyre gyorsabb és szervezettebb, Tibet még mindig egy olyan hely, ahol a modern technológia és az ősi hitvilág szokatlan harmóniában találkozik. A földrengések emlékeztetnek minket arra, hogy az emberi lét, bármennyire is fejlett, nem uralkodhat a természet fölött. De talán ez az alázat az, amit a tibeti filozófia már rég megértett.
