A magyar női kézilabda válogatott visszaszerezte helyét az elitben
Tizenkét év. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy a magyar női kézilabda-válogatott újra érmet szerezzen egy Európa-bajnokságon. És milyen érmet! A bronzérem nem csupán egy helyezés: ez a szimbóluma annak az elképesztő munkának, kitartásnak és csapatmunkának, amely a lányokat a dobogóra repítette. A francia válogatott elleni 25–24-es bravúrgyőzelem után Bécsben ünnepelték azt, amit sokan már csak álomként mertek volna elképzelni.
Az út a bronzig: vereségekből tanult győztesek
Golovin Vlagyimir, a válogatott szövetségi kapitánya, pontosan tudta, hogy az eddigi kudarcok nélkül ez az érem nem születhetett volna meg. „A svédek elleni olimpiai vereség tanulságai is kellettek ahhoz, hogy beérjen a csapat munkája” – mondta a mérkőzés után. És beérett. A lányok nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is megerősödtek, és ezt a francia csapat elleni hajrában tökéletesen bizonyították.
„Elharaptam volna bárki torkát” – Vámos Petra elszántsága
Az egyik legszenvedélyesebb nyilatkozat Vámos Petrától származik, aki a mérkőzés utolsó perceiben olyan elszántsággal játszott, amely a legendák közé emelheti. „Nem érdekel, ki áll velem szemben, ha kell, elharapom a torkát védekezésben” – fogalmazott szenvedélyesen. Ez a hozzáállás mutatta meg, hogy a magyar csapat tagjai nemcsak fizikailag, hanem lélekben is készek voltak a győzelemért harcolni.
Klujber Katrin és a bronzérem „aranyértéke”
Klujber Katrin szavaiból érezhető volt, hogy a bronzérem számukra többet jelentett, mint egy egyszerű helyezés. „Ez szinte arannyal ér fel nekünk” – mondta, utalva arra, hogy a jelenlegi mezőnyben ez volt a maximum, amit kihozhattak magukból. És milyen maximum! Ötből öt hetest értékesített, és egy bravúros védekezésével is hozzájárult a győzelemhez.
A szurkolók, mint a csapat titkos fegyvere
A bécsi arénában úgy szólt a magyar szurkolók hangja, mintha a csapat hazai pályán játszott volna. A játékosok egybehangzóan állították, hogy a szurkolók energiája nélkül ez a győzelem nem jöhetett volna létre. „Tízezer darabra törném ezt az érmet, és mindegyik szurkolónak adnék belőle” – mondta meghatottan Janurik Kinga, a csapat kapusa. Ez az összetartás, ez a közös erő emelte a lányokat a dobogóra.
Egy érem, amely a jövőt is formálja
Ez az Európa-bajnoki bronzérem nemcsak egy győzelem, hanem egy ígéret is. „Még szebb érmeket szeretnénk” – nyilatkozta Golovin Vlagyimir, aki már a jövőre tekint. A csapat tagjai hisznek abban, hogy ez az eredmény csak a kezdet, és hogy a következő tornákon újabb csodákat érhetnek el.
Ez a bronzérem nemcsak egy sporteredmény, hanem egy történet: a kitartás, a hit és az összetartás története. És ha valamit megtanultunk ezekből a lányokból, az az, hogy a legnagyobb álmok is valóra válhatnak, ha van elég hitünk és erőnk küzdeni értük.
