Képzeljünk el egy olyan világot, ahol az idő fogalma elveszíti jelentését. Két évtizednyi napfelkelte és naplemente, mind ugyanazon szűk cella falai között. Ez volt Mohammed Abdul Malik Bajabu élete Guantánamóban, ítélet nélkül, vádak nélkül, csupán a gyanú árnyékában.
Kedden, több mint 18 év után, az amerikai hatóságok végre hazaszállították Kenyába Bajabut. Egy felülvizsgálati bizottság már 2021 decemberében döntött úgy, hogy a férfi már nem jelent veszélyt az Egyesült Államok nemzetbiztonságára. Hogy miért kellett még két évet várnia, azt talán sosem fogjuk megtudni – ahogy azt sem, hogyan lehet helyrehozni egy elvesztegetett életet.
A Pentagon lépései: Szabadulás, de milyen áron?
Nem csak Bajabu számára hozott változást ez a hét. Szerdán két másik foglyot is kiengedtek a hírhedt táborból: Mohammed Farik bin Amint és Mohammed Nazir bin Lepet Malajziába szállították, egy vádalku keretében. Mindketten bűnösnek vallották magukat háborús bűncselekményekben, beleértve gyilkosságot és összeesküvést. Vallomásaik most egy másik fogoly, Encep Nurjaman elleni bizonyítékként szolgálnak, akit a 2002-es és 2003-as balinéz és jakartai terrortámadásokkal vádolnak.
Az amerikai hatóságok továbbra is keresik azokat az országokat, amelyek hajlandóak befogadni a táborban maradt 15 férfit, akik közül sokakat soha nem vádoltak meg semmivel. Ez a szám önmagában is elkeserítő képet fest a jogállamiság határainak elmosódásáról.
Guantánamó – Egy elfeledett sejt a globális rendszerben
Guantánamó önmagában nem csupán egy börtön, hanem egy szimbólum. Egy zónája a világnak, ahol a törvény nem ér véget, hanem megszűnik létezni. A fogvatartottak történetei – ítélet nélkül, gyanúra alapozva évekig tartó bezárás – egy olyan sötét tükör, amelyben a nemzetközi jog és emberi jogok képe torzul.
De van itt egy mélyebb kérdés is: milyen hatással van ez a gyakorlat a globális bizalomra? Mert Guantánamó nem csak a fogvatartottakat érinti, hanem azokat az embereket is, akik a világ másik végén ezt látják, és azt gondolják: ha ez megtörténhet velük, megtörténhet bárkivel.
Egy korszak vége vagy csak egy új fejezet?
Bár a Guantánamói-öbölben működő katonai börtön létszáma fokozatosan csökken, a tábor létezése továbbra is megkérdőjelezi az Egyesült Államok vezető szerepét az emberi jogok védelmében. Bajabu hazaszállítása talán egy új kezdet számára, de vajon mit kezd majd azzal a két évtizeddel, amit elvettek tőle?
Ahogy az utolsó rabokat is elengedik, talán eljön az idő, hogy ne csak a foglyok, hanem a világ is megpróbálja feldolgozni ezt a kollektív traumát. Addig is, Guantánamó továbbra is emlékeztető marad arra, hogy milyen törékeny az igazságosság, ha a félelem veszi át az irányítást.
