Mi történik, amikor egy korszakalkotó tévésnek vissza kell tekintenie az életére? Nos, ha az illetőt Fábry Sándornak hívják, akkor a nosztalgia, az irónia, és némi keserédes szarkazmus keveredik egyetlen beszélgetésben.
Aranyidők az RTL Klubnál
Erdélyben, a háromszéki Pertu podcast vendégeként Fábry Sándor, Magyarország ikonikus humoristája és televíziós műsorvezetője, nosztalgikusan idézte fel az Esti Showder éveit. „Az egy aranyidőszak volt” – mondta, majd hozzátette: „Annyi pénzt kerestem, hogy három taxival mentem haza.” Az RTL Klub nagyvonalúságának példájaként említette, hogy a 100. adás alkalmából egy világkörüli utazással ajándékozták meg. A Galápagos-szigetekre és a Húsvét-szigetre is eljutott, ahol a természeti csodák mellett valószínűleg a humor is új dimenziókat nyert.
De nemcsak a nagy ajándékok maradtak emlékezetesek. „Nem volt olyan születésnap, hogy ne jelentek volna meg egy rekesz borral, vagy ne vittek volna el egy vacsorára.” Ez az időszak nemcsak anyagi, hanem érzelmi elismeréssel is járt, ami, mondhatnánk, a kreatív lélek számára legalább olyan fontos, mint a pénz.
A királyi televízió keserű valósága
Az állami médiában eltöltött évek viszont egészen más érzéseket váltottak ki belőle. „Több mint tíz éve vagyok itt az úgynevezett királyi televízióban, lettem közben 60 éves, kiváló művész, de azt se mondták, hogy fityfülütty.” A szavai mögött az elismerés hiányának fájdalmas tapasztalata húzódik meg, és talán annak felismerése, hogy a múlt dicsősége nem garantálja a jelen megbecsülését.
Kossuth-díj és az emésztő belső paradoxon
Amikor arról kérdezték, hogy mit szeretne, Fábry röviden, de annál egyértelműbben válaszolt: „Kossuth-díjat.” A beszélgetés során ugyanakkor azt is hozzátette: „Ezektől semmit, drágám.” Ez a kettősség tipikus Fábry: az ironikus távolságtartás és a vágyak őszinte bevallása egyszerre van jelen a személyiségében.
Fábry szavai mögött ott húzódik a modern művészek dilemmája: hogyan találhatnak egyensúlyt a személyes sikerek és az intézményi elismerés hiánya között? Az egykori „aranyidők” nosztalgiája, az elmúlt évtizedek tapasztalatai, és a jelen kihívásai mind-mind új rétegeket adnak a képhez.
Humor és üzlet: A kétarcú Fábry
Fábry cégei az évek során több milliárd forintnyi megrendelést kaptak a közmédiától. Ez a tény újabb dimenziót ad a személyes történetéhez: az üzleti siker és az érzelmi megbecsülés hiánya közötti szakadékot. Talán itt rejlik a modern média paradoxonja is: a pénzügyi támogatás és a művészi szabadság ritkán jár kéz a kézben.
Zárszó
Fábry Sándor története nemcsak egy emberé, hanem egy korszaké is. Az aranyidők utáni világ, a nosztalgia és a keserűség keveréke mindannyiunk számára tanulságos lehet. Egy dolog azonban biztos: akár három taxival ment haza, akár egyetlen keserű gondolattal, Fábry Sándor mindig is az a figura marad, aki képes volt megnevettetni és elgondolkodtatni egész Magyarországot.
