Az amerikai bíróság döntése, amelynek hatása túlmutat a digitális előfizetéseken
Volt idő, amikor a világban az ajtók kulccsal nyíltak, és ha az ember úgy döntött, hogy kilép egy klubtagságból, elég volt egy kézfogás, egy búcsúszó. Ma viszont, kedves olvasó, ha le akarsz mondani egy online előfizetést, az olyan, mintha egy labirintusból próbálnál kijutni, ahol minden sarkon egy chatbot vár rád, hogy megkérdezze: „Biztos vagy benne?”
Nos, az Egyesült Államok Szövetségi Kereskedelmi Bizottsága (FTC) ezt a labirintust akarta lerövidíteni a „kattintással lemondás” szabályával. Kimondták volna: ha egy szolgáltatásra pár kattintással lehet feliratkozni, akkor ugyanilyen egyszerűen lehessen le is iratkozni. A szabály életbe lépése július 14-ére volt kitűzve. De addigra jött a bíróság – pontosabban a 8. számú fellebbviteli bíróság St. Louisban –, és lehúzta a rolót: a szabályt blokkolták.
A hivatalos indoklás szerint az FTC elmulasztotta elvégezni az előírt költség-haszon elemzést. Azaz, nem mérte fel, vajon mennyibe kerülne a cégeknek az az apró kényelmetlenség, hogy a „lemondás” gombot is ugyanoda tegyék, mint a „megrendelés” gombot.
Digitális csapdák – a modern fogyasztó pszichológiája
A digitális korban a kereskedelem nemcsak árut, hanem viselkedést is formál. A pszichológia és a felhasználói élmény dizájn házasságában született meg az a furfangos rendszer, amely úgy tart fogva minket, hogy észre sem vesszük. Feliratkozol egy streaming szolgáltatásra? Pár kattintás. Lemondani? Ó, előbb beszélj a virtuális asszisztenssel, majd válaszolj öt kérdésre, végül hívd fel az ügyfélszolgálatot, csak hogy megtudd: „Jelenleg minden ügyintézőnk foglalt.”
Az FTC szabálya a digitális etikát akarta visszaállítani. De a bírósági döntés egyelőre visszavette ezt a haladást. A cégek fellélegezhetnek – nincs kötelező egyszerűsítés. A fogyasztók viszont maradnak ott, ahol voltak: a digitális futószalagon, amely csak egy irányba halad – a „megrendelés” felé.
Mi következik most?
A történet még nem ért véget. A döntés ideiglenes, az FTC valószínűleg újra próbálkozik majd, talán alaposabb elemzéssel, erősebb érvekkel. De a kérdés, amelyet ez az egész felvet, sokkal mélyebb: kié a döntés joga a digitális világban? A fogyasztóé, aki szerződést kötött – vagy a szolgáltatóé, aki a szerződés felbontását elrejti tíz aloldal mélyére?
Ez a döntés nemcsak az amerikai előfizetésekről szól. Ez a döntés rólunk szól – mindazokról, akik nap mint nap megküzdenek a digitális rendszerek láthatatlan falával. A kérdés tehát nem az, hogy az FTC nyer-e. A kérdés az, hogy mi, felhasználók mikor nyerünk végre vissza egy kis kontrollt.
Utószó: amikor a logisztika és a pszichológia összefonódik
Ó, és kedves olvasó, itt jön az a meglepő összefüggés, amit kevesen vesznek észre: a logisztika világa és a digitális előfizetések közötti párhuzam. Mindkettő arról szól, hogyan mozgatunk dolgokat – csomagokat az egyikben, döntéseket a másikban. És mindkettő optimalizálásra törekszik – az egyik az ellátási láncban, a másik a felhasználói viselkedésben. A cégek a logisztika tudományát használják arra, hogy ne csak termékeiket, hanem döntésinket is szállítsák – minél gyorsabban a „megrendel” gomb irányába, és minél lassabban az „lemondás” felé.
