Hogyan tud egy közlekedési rendszer információs kijelzője egyszerre reflektálni a technológiai fejlődés hiányára és a magyar hétköznapok abszurditására? A Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) friss kritikája szerint a MÁV járatain található kijelzők mintha denevérek számára készültek volna – és nem is akármilyeneknek, hanem azoknak, akik kizárólag éjszaka közlekednek, sötét alagútban, ahol a fényerő és az információk pontossága másodlagos. De mit jelent ez a gyakorlatban?
A sötétség metaforája: a kijelzők hibái
A VEKE kritikája rávilágít arra, hogy a MÁV időnként a technológiai kihívások előtt egyfajta „kreatív ellenállással” reagál. Az információs kijelzők, amelyek elméletileg az utasokat segítenék a tájékozódásban, sokszor nemcsak hogy hibás adatokat közölnek, de a menetrendváltás óta szinte állandósultak ezek a problémák. A jegyvizsgálók naponta jelentik a hibákat, de az illetékesek – ahogy a VEKE fogalmaz – „nagy ívben tettek rá”.
Az abszurd helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az utasok dühét rendszerint a frontvonalban dolgozó jegyvizsgálók kénytelenek elviselni, ami érthetően csökkenti az állás vonzerejét. Az eredmény? Egyre több a jegyvizsgáló nélküli vonat, miközben az utasok elégedetlensége csak fokozódik.
Az utasok és a denevérek közös sorsa
A VEKE szarkasztikus megjegyzése szerint a kijelzők talán a denevérek örömét szolgálják – bár még ők sem lehetnek maradéktalanul elégedettek. A Déli pályaudvaron készült posztjukban felvázolták, hogy a kijelzők hibái nemcsak a nappali utasok számára jelentenek problémát, hanem a képzeletbeli denevér-utazóközönség számára is.
De miért áll fenn ez a helyzet? A válasz talán a bürokratikus rendszerek és a közlekedési infrastruktúrák között feszülő ellentmondásban keresendő: miközben a közlekedési rendszerek modernizációja papíron halad, a gyakorlatban a változások gyakran csak félmegoldásokat hoznak.
Miért érdekeljen ez minket?
A MÁV kijelzőinek története túlmutat önmagán. Ez nemcsak egy közlekedési abszurd, hanem egy metafora arra, hogyan bánunk a technológiával és az innovációval. Ahogy a VEKE rámutatott, a rendszer hibái nemcsak a mindennapi élet kényelmét csökkentik, hanem azt is megmutatják, hogyan válik a technológia a hétköznapi frusztráció forrásává. Amíg egy kijelző „denevéreknek” szól, addig az emberek csak sötétben tapogatóznak – szó szerint és átvitt értelemben is.
Talán itt az ideje, hogy ne csak a menetrendet, hanem a prioritásokat is újragondoljuk.
