Amikor a történelem újraírja önmagát – egy politikus és a Kitörés túra

Túrázók egy sötét erdei ösvényen fáklyákkal, történelmi megemlékezés keretében.

Amikor a múlt a jelen árnyékává válik

Van az úgy, hogy a történelem nem csupán visszhangzik, hanem egyenesen átvonul a jelenen – mint egy nehéz bakancsokkal taposott hegyi ösvény. Boldog István, egykori fideszes képviselő, a minap büszkén jelentette be, hogy teljesítette a hírhedt Kitörés túrát – egy 60 kilométeres éjszakai menetet, amelyet a második világháború egyik legkétségbeesettebb katonai akciója ihletett.

A túra és a történelem keresztmetszete

A Kitörés túra évről évre összegyűjti a történelem bizonyos olvasatait kedvelőket, akik Budapest ostromának 1945-ös eseményeire emlékezve vágnak neki a hegyi ösvényeknek. A magyar és német csapatok akkoriban próbáltak kitörni a szovjet ostromgyűrűből – kevés sikerrel. A történelmi esemény tragédiája és a jelenben való újrajátszása között feszül az a kérdés: vajon emlékezésről vagy politikai üzenetről van szó?

Boldog István és a politikai szimbolika

Boldog István Facebook-bejegyzésében lelkesen számolt be arról, hogy egy régi álma vált valóra, amikor sikerült teljesítenie a túrát. „Nem én voltam a leggyorsabb, de a jó túravezetőmnek köszönhetően sikerült 15 óra alatt végigmenni” – írta. Az egyszerű teljesítménybeszámoló azonban nem választható el attól a kontextustól, amelyben ez a túra évről évre zajlik. A rendezvény ugyanis évek óta a szélsőjobboldali körök egyik szimbolikus eseménye.

A történelem és a jelen párbeszéde

Az esemény politikai körítése évről évre viták tárgya, hiszen a Kitörés napja a történészek szerint a vesztett háború egyik legnagyobb tragédiája volt, míg egyes csoportok szabadságharcos hőstörténetként ábrázolják. A rendőrség biztosítása mellett idén is lezajlott a túra, incidensek nélkül. De vajon tényleg csak egy sportteljesítményről van szó? Vagy a múlt újraértelmezése egy sajátos ideológiai keretet kap?

Konklúzió

A történelem nem csupán a múlté, hanem a jelené is – és azé a módé, ahogyan értelmezzük. Boldog István részvétele nemcsak egy személyes teljesítmény volt, hanem egy gesztus is, amely újabb kérdéseket vet fel arról, hogyan kezeljük a múltat a jelen politikai klímájában.