„Bevállalósnak kell lenni” – beszélgetés Nagy Iván Andrással, a Hilltop Logistics&Transport cégvezetőjével olvasható a z közlekedésvilág.hu weboldalán.
Májusban a Magyar Szállítmányozók Szövetségének gálavacsoráján Az év fiatal szállítmányozója –…
A teljes cikk itt olvasható:
„Bevállalósnak kell lenni” – beszélgetés Nagy Iván Andrással, a Hilltop Logistics&Transport cégvezetőjével
Ahogy a z közlekedésvilág.hu beszámolt ma róla:
Májusban a Magyar Szállítmányozók Szövetségének gálavacsoráján Az év fiatal szállítmányozója – Kautz István-emlékdíjjal tüntették ki a fiatal szakembert, aki korához képest rendkívül elhivatott a speditőrvilág irányában. Családi örökség ez, vagy pusztán a szakma szeretetéről van szó? Lehet-e szeretni a logisztikában a kiszámíthatatlanságot és az állandó változást? Az alábbi interjúnkban erre is fény derül.
– Mit jelent Önnek ez a szakmai elismerés?
– Egy óriási megtiszteltetés, hogy Az év fiatal szállítmányozójának választottak. Ez az első komoly díjam, ami talán még értékesebbé teszi számomra ezt az elismerést. Fontosnak tartom kiemelni, hogy bár nekem ítélték oda, véleményem szerint ez a kollégáimnak is szól, mert egyfajta visszajelzést ad arról, hogy együtt milyen munkát végzünk. Nélkülük ez nem sikerült volna! Miért fontos? Azt hiszem, azért is, mert motivál, hogy később újabb díjakat szerezzünk. Úgy vélem, a mi szakmánkban fontos az elismerés.
– Mit lát leginkább kihívásnak a szakmájában?
– Jelen pillanatban nagyon nehéz minőségi gépjárművezetőket találni. Ez egész Európában, nemcsak Magyarországon probléma. Hiába próbálkoztunk mi is itthon harmadikvilágbéli országokból érkezőkkel feltölteni az üres helyeket, sajnos ezek a próbálkozások kudarcba fulladtak. Dolgoztak nálunk, illetve alvállalkozóknál filippínók és indiaiak, de nem váltak be. Továbbra is a magyar gépjárművezetőket részesítjük előnyben, viszont az utánpótlás sajnos nem megoldott, miközben az állomány jelentős része kiöregedőben van. Úgy látom, hogy ma már nem elsősorban a bérszint jelenti az akadályt, hanem a potenciális munkaerő egyszerűen fizikailag hiányzik a piacról. Ami talán fiatalként kihívás lehet még a szakmában, az a stressz. Azt gondolom, hogy az én generációm már nem annyira akar stresszelni, és nem feltétlenül akarja beletenni azt az elköteleződést a munkájába, mint amit mondjuk a szüleink generációja belerakott.
– Az unión kívül érkező sofőrök miért nem váltak be? Kulturális vagy munkafelfogással kapcsolatos különbségek játszottak ebben szerepet?
– Tapasztalataink szerint elsősorban a munkakultúrából és az európai szabályozási környezetből fakadó különbségek okoztak nehézséget. Egyes esetekben például gondot jelentett a szabályos vezetési és pihenőidők betartása, a technológiai eszközök használata vagy éppen a visszajelzés hiánya. Bár az érintett sofőrök többnyire jó szándékúak voltak, a beilleszkedésükhöz szükséges támogatás aránytalanul nagy erőforrást igényelt, miközben a végeredmény sajnos nem mindig hozta meg a kívánt szakmai színvonalat. Éppen ezért továbbra is a hazai munkaerőt részesítjük előnyben, még ha ez egyre nagyobb kihívást is jelent. Egy konkrét esetben például a kolléga 1,5 év után minden előjel nélkül távozott, és csak később derült ki, hogy már egy másik uniós országban vállalt munkát.
– Mit lehet tenni ilyenkor?
– Ilyen esetekben a munkaadó gyakorlatilag tehetetlen. A munkaerő-kölcsönző cégek is gyakran elhatárolódnak a felelősségtől. Mi például vállaltuk az összes képzési és vizsgaköltséget, a szállás biztosítását és az adminisztratív ügyintézést is. Mindez azonban nem bizonyult elegendőnek a hosszú távú együttműködéshez – a kolléga egyszerűen úgy döntött, hogy továbbáll.
– Hány gépjárművezetőjük van? Szám szerint hány fő hiányzik?
– Jelen pillanatban nem hiányzik sofőr a cégnél, minden kocsink üzemel, de a közelmúltban vettünk 4 új Scaniát. Azokra most keresünk gépjárművezetőket. Jelen pillanatban úgy állunk, hogy inkább bővítjük a flottát és a személyi állományt, és nem adunk el teherautót, próbálunk előremenekülni. A kiöregedés viszont égető probléma.
– Hogyan kezdte el ezt a szakmát? Mi vonzotta Önt ebben?
– A szállítmányozás nálunk családi hagyomány, ebben a közegben nőttem fel, így természetes volt számomra, hogy ebben az irányban indulok el. Igazából már a legelején is a szervezéséről szóló része fogott meg: a tárgyalás, az alkudozás, az üzletkötés. A szállítmányozás lényegében folyamatos logisztikai optimalizálás: a fuvarok adásvétele, átszervezése, az optimumok megtalálása. Ha menet közben akad kedvezőbb megoldás, akkor átszervezzük, átrakjuk. Mi végzünk gyűjtőfuvarozást is, ami egy fokkal izgalmasabb dolog 4–5 felrakóval, mert ki kell számolni a ládaméreteket, na meg a tengelysúly alakulását. Szeretem megtervezni az optimális útvonalat is. Vannak kihívást jelentő projektek, például az akkumulátorszállítás, ahol a megrendelői igények folyamatosan változnak. Ha mondjuk éppen 10 kocsi van előírva, abból simán lehet másnapra 5 vagy akár 15 is. Nyilván a változások miatt az alvállalkozókat is rendre értesíteni kell. Ebben a szakmában időnként a kiszámíthatatlanság az úr.
– Milyen rakományok szállításával foglalkoznak az akkumulátor mellett?
– Azt gondolom, hogy az ADR-szállítás főprofilunknak nevezhető, tényleg csak robbanóanyagot nem viszünk. Emellett rendelkezünk gyógyszerszállítási engedéllyel is, és egy kiemelt partnerünk számára rendszeresen teljesítünk ilyen jellegű fuvarokat; a háború kitörésekor például Ukrajnába is szállítottunk gyógyszerkészítményeket. Emellett rendelkezünk TAPA-tanúsítvánnyal is. Ha jól tudom, mi voltunk a másodikok vagy harmadikok az országban, akinek sikerült megszerezni ezt a minősítést. A gépjárműparkunk összetétele is a speciális áruszállításokra van optimalizálva. Alapvetően 30 darab saját tulajdonú, 2–3 éves átlagéletkorú teherautóval rendelkezünk, de megtalálható még a flottánkban egy 18 tonnás, közepes teherbírású áruszállító, illetve egy dobozos, könnyű teherbírású furgon is. Kamionjaink között van 3 méteres belmagassággal rendelkező megaszerelvény és doppelstock-os pótkocsi is. Mindig abba próbálunk invesztálni, amire éppen igény van, nem szívesen mondunk nemet bármely munkára. A fuvarok teljesítésében segítségünkre van egy 70–75 darabos charterflotta, amelynek nagy része, mintegy 60 darab jármű hűtős, a többi pedig ponyvás. Ha pontosabban akarok fogalmazni, akkor azt is mondhatom, hogy nálunk az alvállalkoztatás a fő profil, a fuvarozás inkább kiegészíti ezt a tevékenységet. Meggyőződésünk, hogy egy professzionális szállítmányozó nem működhet hatékonyan saját járművek nélkül. Gyakran épp ezek jelentik a biztonsági tartalékot kritikus helyzetekben.
– Tudnak-e segíteni esetleg a raktározás terén az ügyfeleiknek?
– Saját raktárunk nincs. A gödi telephelyen, ahol tartózkodnak a járműveink, ugyan megtalálható egy raktár, de az nem a mi tulajdonunk. Gondolkodunk ugyan bővítésben ezen a téren, de még nem jött össze az a projekt, ami miatt megérte volna belevágni. Van viszont egy olyan lábunk, amelynek a története a múltban gyökeredzik. Régebben a nemzetközi kompjegyek forgalmazása főtevékenység volt nálunk, ami nem is szűnt meg, még mindig csináljuk, csak kisebb szeletet képvisel az összbevételek képzeletbeli tortájában. Ma a szállítmányozás dominál, így alakult.
– Néhány évvel ezelőtt komoly lépéseket tettek a fenntarthatóság irányába, amikor napelemeket kezdtek el telepíteni a kamionjaikra. Mennyire vált be ez a megoldás?
– 2023-ban kezdtünk el kísérletezni napelemekkel, amelyek célja az volt, hogy a gépjárművezetők állóklímáját a motor járatása nélkül is üzemeltetni lehessen – ezzel is csökkentve az üzemanyag-felhasználást és a környezeti terhelést. A gyakorlati tapasztalatok azonban nem maradéktalanul igazolták vissza a technológia hatékonyságát, így egyelőre nem folytattuk tovább ezt az irányt. Ugyanakkor nyitottak vagyunk minden új megoldásra, ami előmozdíthatja a fenntarthatóságot – ennek jegyében például már dolgozunk egy olyan projekten is, amely a félpótkocsik környezetkímélő fertőtlenítését célozza, ezáltal az ökológiai lábnyomunkat csökkenteni tudjuk.
– Miként sikerülhet az idei év?
– A tavalyi forgalmunk is elmaradt a 2022-től, de összességében nem panaszkodunk. Az tény, hogy 2023-ban és tavaly is egy kicsit nehezebb volt összerakni a számokat. A piac teljesítménye nem javul, inkább azt mondanám, hogy stagnál. A megrendelők és a gyártók éppen ezért nyomják lefelé a díjakat. Mi történik ilyenkor? Mindenki az importból próbálja meg pótolni az elmaradt bevételeket. Meg kell jegyezni, hogy a külföldi fuvarozók sajnos gyakran a magyar árak alá mennek. A megrendelőknek nem minden esetben számít, milyen rendszámú teherautó viszi az árujukat. Az idei év mindenesetre jobb, mint a tavalyi, és jobb a 2022-esnél is, de a munka, amit belerakunk, sokkal több. Kicsit ki kell lépnünk a komfortzónából, és bevállalósabbnak kell lenni.
Aranyi Péter
Tovább az eredeti cikkre: „Bevállalósnak kell lenni” – beszélgetés Nagy Iván Andrással, a Hilltop Logistics&Transport cégvezetőjével