AZ ELMEEGÉSZSÉGÜGY REFORMJÁÉRT

AZ ELMEEGÉSZSÉGÜGY REFORMJÁÉRT »»

Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítványt (angol nevén: Citizens Commission on Human Rights, rövidítve: CCHR) 1969-ben alapította meg Dr. Thomas Szasz, magyar származású amerikai pszichiáter és a Szcientológia Egyház, azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson az állampolgári jogokkal kapcsolatos visszaélések megszüntetésében. A szervezet 1994-ben kezdte meg működését Magyarországon. Dobos János polgári szolgálatos katonaként, huszonhárom évesen döntötte el, hogy részt vesz az alapítvány munkájában, majd négy év múlva (épp az ezredfordulón) átvette a Kuratórium teljes irányítását. Az elmúlt mintegy két évtizedben az általa irányított nonprofit szervezet számos egyéni visszaélési ügyet vitt az igazságszolgáltatás elé, így napjainkra már rendszeresen történnek felelősségre vonások olyan ügyekben, amikor a hazai pszichiátriai klinikákon megsértik az egyének emberi jogait. Az alapítvány jogvédő feladatai mellett, erőteljes felvilágosító tevékenységet is folytat, olyan jogilag bonyolult témákban, mint például a pszichiátriai „kényszer-beszállítások”, vagy a gyermekek tudatmódosító pszichiátriai „gyógyszerezése”. Dobos János szóvivőként az elmúlt két évtizedben legalább száz tévéinterjút adott, hatszáz alkalommal nyilatkozott különféle rádiócsatornáknak, cikkei százával jelentek meg a nyomtatott sajtóban és tízezres nagyságrendben olvashatók az internetes hozzászólásai, publikációi. A feltárt visszásságokról és jogsértésekről számos kiadványt írt és jelentetett meg, amelyek széles körben jutottak (és jutnak) el a társadalom szereplőihez. A társadalomjobbító munkájának elismeréseképpen 2010-ben elnyerte a Szcientológusok Nemzetközi Szövetsége által alapított, komoly presztízst jelentő szabadságérmet is.

Dobos János by Gery


Milyen szövetséges intézményekkel és szakértőkkel tart kapcsolatot a munkája során?
Dobos János
: – Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány egy nonprofit jogvédő szervezet, ezért elsősorban jogászokkal, ügyvédekkel dolgozunk együtt, ami azért is fontos, mert igyekszünk elejét venni olyan próbálkozásoknak, amikor emberi jogsértéseket „szakmai” érvekkel próbálnak igazolni. De van orvos, gyógyszerész, még pszichiáter is, akikkel szükség esetén tudunk konzultálni.
2010-ben – Hídvégi Klárával közösen – Ön elnyerte Szcientológusok Nemzetközi Szövetségének szabadságérmét, amit személyesen David Miscavige adott át kettőjüknek. Ezzel jutalmazták az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (az OPNI, közismerten: a „Lipótmező”) bezárásáért folytatott munkájukat?
DJ
: – Az elismerést a hosszú időn át folytatott és eredményes emberi jogvédő munkánkért kaptuk. Természetesen jócskán tártunk fel az OPNI-ban történt jogsértéseket is, ezek aligha maradtak hatás nélkül. Ezt a díjat mindig példaértékű munkáért ítélik oda, ami valódi pozitív változást hoz egy területen.
Említsen néhány olyan esetet a közelmúltból, amikor az Önök derítették ki a hazai pszichiátriai kezelések során elkövetett bántalmazásokat!
DJ
: – Egy pszichiátriai otthonból kaptunk értesítést, hogy az egyik ápolónő a kezelteket a padhoz, illetve fához kötözte. Eljárást indíttattunk, az ápolónőt eltávolították az intézetből. Egy másik esetben egy fiatal pap került kényszerrel a pszichiátriára, és hiába próbált szabadulni, újra és újra visszakényszerítették. Panaszbeadványunk nyomán az Alapvető Jogok Biztosa végzett vizsgálatot és adott ki jelentést az ügyről, amelyben súlyos jogsértéseket állapított meg. Jelenleg is dolgozunk annak a dunaújvárosi fiúnak az esetén, aki csupán másfél nap pszichiátriai kezelés után életét vesztette a kórházban. A rendőrségi nyomozás még folyik. De említhetném a néhány évvel ezelőtt a Kiskunhalasi Pszichiátriai Otthonban kirobbant botrányt is, amit szintén mi vittünk végig, és ahol két ápolót a bíróság elítélt, nemi erőszakért és súlyos bántalmazásért.
– Milyen eszközök és módszerek állnak rendelkezésükre, hogy ténylegesen meg tudják védeni a betegek emberi jogait az Ön által említett típusú visszaélésektől?
DJ
: – Alapvetően olyan eszközök, amelyek minden más állampolgár számára is rendelkezésre állnak. Ha valaki felkeres minket, és pszichiátriai jogsértésre panaszkodik, alaposan megvizsgáljuk, hogy mi történt, az illető meghatalmazásával átnézzük az orvosi dokumentációt, ha kell, nyilvános forrásokban az ügyhöz kapcsolódó további kutatásokat folytatunk, és persze jól kell ismernünk az idevágó törvényeket. Ha úgy látjuk, hogy valóban jogsértés történt, hivatalos panaszt nyújtunk be ahhoz a hatósághoz, amely illetékes az adott típusú sérelem kivizsgálásában. Igyekszünk tovább segíteni a hatósági vizsgálatot, hogy az elkövetőt tényleg felelősségre vonják.
Mindez persze meddő küzdelem lenne, ha nem foglalkoznánk azzal is, hogy a feltárt visszásságokat nyilvánosságra hozzuk. Ez létfontosságú ahhoz, hogy társadalmi szintű változásokat indukáljunk, és ezzel a visszaéléseket megelőzhetővé tegyük.
Milyen bizonyítékai vannak, hogy Magyarországon jelenleg is alkalmazzák az elektrosokk kezeléseket, az elektro-konvulzív terápiát (ECT-t), illetve más pszichiátriai agysebészeti „kezeléseket”?
DJ
: – Megkerestek minket olyanok, akiken elektrosokk kezeléseket végeztek. Az orvosi dokumentációban fekete-fehéren benne van, hogy az illető elektrosokkot kapott. Sajnálatos sztereotípia, hogy manapság a legtöbben úgy hiszik, elektrosokk már régen nincs. Hozzáteszem, a feltételezés teljesen ésszerű – aki ezzel a területtel nem foglalkozik, joggal feltételezi, hogy a XXI. században az ilyen barbarizmus már rég kiveszett. De sajnos még nem. Néhány évvel ezelőtt az egészségbiztosítótól is kértünk statisztikai adatokat arról, hogy hány elektrosokkot végeztek Magyarországon, és kaptunk is. Abban az évben néhány száz volt a végrehajtott elektrosokkok száma. Pszichiátriai agyműtétek magyarországi használatáról nem tudok.
– Mi a kiút és a megoldás az olyan súlyosan terhelt elmebetegek számára, akikről bebizonyosodott, hogy képtelenek cselekedeteik következményeinek belátása, és ismétlődő módon önmagukra és a közösségre is veszélyesek?
Dobos János
: – Először is látnunk kell: soha nem vitte előbbre a világot az, ha az egyént mentesítettük a tettei következményei alól. Mindenki felelős a saját tetteiért. Erről szervezetünk társalapítója, Thomas Szasz pszichiáter-professzor elég sokat publikált, és én egyetértek vele. Ha valaki ártott a társadalomnak vagy embertársainak, viselje a következményeket, elmeállapottól függetlenül. A közveszélyes magatartás kordában tartására és a közösség védelmére léteznek jogszabályok. Ezeket érvényre kell juttatni.
Persze kell, hogy legyen ennél pragmatikusabb válasz is, hiszen mindannyian ismerjük a kérdésben felvázolt jelenséget, és természetes késztetés, hogy segíteni akarunk bajba jutott embertársunknak. Kevesen tudnak róla, de igenis léteztek, léteznek olyan elme-intézetek a világban, amelyek tudatmódosító szerek nélkül, kényszerítés nélkül, a páciensek megalázása nélkül, a szeretetre és bizalomra alapozva működtek, és úgy tűnik, ezek kifizetődő módszerek az ilyen emberek kezelésében. Az egyik ilyen intézetről készítettünk egy filmet is, ami nagyon szépen bemutatja, hogyan lehetne az elmeegészségügyet jól csinálni. (Link: https://www.youtube.com/watch?v=jCBBsGr18_k) Sajnos az ilyen kezdeményezések médiatámogatottsága jóval kisebb, mint a mai, hagyományos pszichiátriai kezeléseké, amelyeket, és ezt sokan tudják, a gyógyszerlobbi is erősen áthat.

A cikket itt olvashatod tovább: ##Prherald / AZ ELMEEGÉSZSÉGÜGY REFORMJÁÉRT

{$excerpt:n}