Az elektrolitszállítások ADR/RID kihívásai az akkumulátor-értékláncban olvasható a z közlekedésvilág.hu weboldalán.
Az akkumulátorok egy fontos eleméről, az elektrolitról, annak veszélyesáru-kategóriába sorolási problémáiról…
A teljes cikk itt olvasható:
Az elektrolitszállítások ADR/RID kihívásai az akkumulátor-értékláncban
Ahogy a z közlekedésvilág.hu beszámolt ma róla:
Az akkumulátorok egy fontos eleméről, az elektrolitról, annak veszélyesáru-kategóriába sorolási problémáiról és szállítási feltételeiről tartott prezentációt Bencsik Zoltán, a Hungária Veszélyesáru Mérnöki Iroda szakértője a III. AkkuLog konferencián.
Az elektrolit folyékony vagy gélállagú anyag, amely a lítium-ionok mozgását biztosítja az elektródák között. Lítiumsókat tartalmaz, leggyakrabban a főként maró és mérgező tulajdonsággal rendelkező lítium-hexafluoro-foszfátot (LiPF6) vagy lítium-perklorátot (LiClO4), amely levegőre kerülve, a nedvesség hatására hidrolizál, bomlik. Ilyenkor erősen mérgező gázok (gőzök) keletkeznek, többek között a hidrogén-fluorid. A lítiumsók szerves oldószerekben (etilén-karbonát, dimetil- vagy dietil-karbonát, propilén-karbonát stb.) vannak feloldva, ezek általában gyúlékonyak, és kb. 10-féle veszélyes adalékanyagot is tartalmazhatnak.
Az elektrolitot három UN-szám (2920, 2924, 1993) alatt szállítják, az eltérés több okát is megnevezte Bencsik Zoltán. Kezdetben a kevés tapasztalat, illetve a „félresorolás” volt az ok, például az elektrolitoldat egyik összetevőjét, a propanesultone-t maróanyagként azonosították, pedig inkább mérgező. A besorolás leginkább elméleti síkon, számolás útján történik, laboratóriumi vizsgálatok nélkül, a LiPF6-tartalom függvényében. A jelenleg zajló vizsgálatok azt sejtetik, hogy a gyúlékonyság a döntő veszély, de a dinamikus fejlesztéseknek köszönhetően folyamatosan jelennek meg új (veszélyes) összetevők.
Ha a szállítás UN 2920 alatt történik, akkor maró, gyúlékony, folyékony anyagként soroljuk be az elektrolitot, fő veszélyként a maró tulajdonságát (8-as osztály) nevesítve. UN 2924 alatti szállításnál a gyúlékonyságát jelöljük meg domináns veszélyként, ezért a gyúlékony (3-as) osztályba tartozik, a marás itt csak járulékos kockázat. A harmadik esetben – UN 1993 – kizárólag gyúlékony folyadékként kezeljük az elektrolitot (szintén 3-as osztály).
UN-számtól függően – darabáruként továbbítva az elektrolitot – eltérő szállítási feltételeknek kell megfelelni. UN 2920 besorolás esetén a használható csomagolóeszköz például hordó vagy kanna, és tételhez rendelt I csomagolási csoport miatt a legerősebb és a legspecifikusabb csomagolóeszközt kell használni. Hasonló előírások vonatkoznak a 2924 UN-számmal jelölt elektrolitszállításra, de itt már merev falú műanyag IBC-k és finomlemezből készült hordók is használhatóak. Ha gyúlékony folyadékként szállítjuk az elektrolitot (UN 1993), a finomlemez hordók mellett csomagolóeszközként bármilyen IBC is szóba jöhet.
Szintén az UN-szám határozza meg, hogy milyen tartányban szállítjuk az elektrolitot. 2920-nál L10BH (légmentesen zárt tartány), 2924-nél L4BN (nem légmentes, de légzőberendezéssel ellátott tartány), 1993-nál LGBF (légzőberendezéssel ellátott tartány) tartánykódot ír elő a szabályzat. Mindhárom tételnél vasúti és közúti szállításra is lehetőség van, de maró és gyúlékony folyadék (UN 2920) esetén kötelezően be kell tartani az energiaelnyelő elemekre vonatkozó tartányutasítást (RID). Ha az elektrolitot gyúlékony és maró (UN 2924), illetve csak gyúlékony (UN 1993) folyadékként kezeljük, arra ez a követelmény nem vonatkozik.
Darabárus szállításnál mindhárom UN-szám esetében ugyanazok az előírások vonatkoznak a gépkocsivezetők képzettségére. Ha tartányos szállításról beszélünk, akkor UN 2920-nál értelemszerűen elegendő a maró osztályra érvényes bizonyítvány a sofőrnél, míg a másik két esetben a gyúlékony osztályra érvényes engedélyre van szükség.
Közbiztonsági előírásokkal kizárólag tartányos szállításnál kell számolnunk, de csak akkor, ha 3000 litert meghaladó elektrolitot fuvarozunk maró, gyúlékony folyadékként (UN 2920).
Egyre több a nem konzisztens besorolás, ennek köszönhetően a jövőben felértékelődik a laborvizsgálatok szerepe, hangsúlyozta a szakember, feltéve a kérdést: vajon reális lehetőség-e az elektrolitszállítások esetében az egységes UN-szám alá sorolás?
A jövő a hagyományos folyékony elektrolitok helyett a szilárd elektrolitok – kerámiaalapú anyagok vagy polimerek – használata irányába mutat, amelyek nem gyúlékonyak, és potenciálisan magasabb feszültségű akkumulátorok készítését teszik lehetővé. A hagyományos szerves oldószerek helyett a kutatók biológiailag lebomló alternatívákat keresnek az elektrolitokhoz.
Tovább az eredeti cikkre: Az elektrolitszállítások ADR/RID kihívásai az akkumulátor-értékláncban
