Az akkumulátoripar és egyéb új technológiák hatása a környezetre és a kapcsolódó környezetvédelmi szabályozások olvasható a z közlekedésvilág.hu weboldalán.
Az elmúlt egy évben nagyon fontos jogszabályok jelentek meg, amelyek a…
A teljes cikk itt olvasható:
Az akkumulátoripar és egyéb új technológiák hatása a környezetre és a kapcsolódó környezetvédelmi szabályozások
Ahogy a z közlekedésvilág.hu beszámolt ma róla:
Az elmúlt egy évben nagyon fontos jogszabályok jelentek meg, amelyek a logisztikát is érintik, bár elsősorban az akkumulátorok gyártásáról szólnak. Nagyon sokféle komponensből áll össze egy lítiumion-akkumulátor, és ezek egy része be sem épül a termékbe. Ezek közül a leghírhedtebb az NMP, ami szinte egymaga tehet ennek az iparágnak a rosszhíréről, pedig azt az ipar széleskörben használja más területeken is, globálisan 150 ezer tonna fogy belőle évente. A témáról dr. Varga József, az IMSYS ügyvezetője tartott szakmai prezentációt az AkkuLog konferencián.
Az NMP egy nagyon jó oldószer, ami nem gyúlékony, és magas a forráspontja, így iparbiztonsági szempontból kevésbé kockázatos vele dolgozni, bár jogilag illékony szerves anyagnak számít a magas forráspontja ellenére is. A környezeti problémák abból erednek, hogy a folyadékfázisban felvitt NMP-t le kell szárítani a termékről, amihez 160 fokon gázfázisba kell vinni, tehát bekerül a levegőbe, ahol azonban nem maradhat a magzatkárosító hatása miatt.
Az NMP-re meglehetősen szigorú határérték (2 mg/m³) vonatkozott már korábban is, amit tavaly 1 mg/m³-re csökkentettek. A jogalkotó a NMP mellett a nikkel és a kobalt határértékét is csökkentette, így ma Európában Magyarországon és Németországban vannak ezekre az anyagokra a legszigorúbb kibocsátási határértékek.
Az NMP-vel kapcsolatos ellenérzéseket táplálta, hogy egy 2011-es miniszteri rendelet nevesítette az NMP-t mint mérsékelten veszélyes anyagot, és ezért ekkortól 150 mg/m³ határérték vonatkozott rá. Az NMP-t 2018-ban az EU kémiai biztonsági rendeletének módosítása átsorolta a fokozottan veszélyes kategóriába, így akkortól már egy 2014-es rendelet vonatkozott rá 2 mg/m³ határtértékkel. Ezt a változást a magyar hatóságok nem érvényesítették azonnal, így 75-ször magasabb kibocsátási határértékkel dolgozhatott a Samsung, illetve első nekifutásra még a debreceni CATL gyár is erről kapott határozatot.
A jogalkotó kezelte az ellentmondást, és így már egyértelmű, hogy Magyarországon új létesítés esetén 1 mg/m³ az NMP határértéke, a meglévő üzemek esetében pedig 2 mg/m³. A környezetvédelmi bírságok is szigorodtak, nemcsak a gyártásra és hulladékelhelyezésre, hanem a szállításra is kiterjedően. Ráadásul jóval magasabb összegű bírságokat szabhat ki a hatóság jogsértés esetén, mint korábban.
A logisztikusok számára a lítium-hexafluoro-foszfát tárolása és fuvarozása okozhat még fejfájást, ami magas hőmérsékleten, például egy raktártűzben vagy közlekedési baleset miatti tűzesetkor 170°C-on elkezd bomlani, és 200°C-on már tökéletes a bomlása lítium-fluoriddá és foszfor-pentafluoriddá. Ez utóbbi egy rendkívül mérgező gáz. Ráadásul a vízzel is reakcióba lép a lítium-hexafluoro-foszfát, ezért a gyártás folyamán mesterségesen szárított levegőt kell létrehozni annak érdekében, hogy a levegő páratartalmával ne reagáljon el az anyag. A vízzel való reakció eredménye a mérgező és maró hatású hidrogén-fluorid és a szintén mérgező foszfor-oxifluorid.
Nagyon fontos, hogy aki akkumulátorgyártás során keletkezett hulladékot szállít, az tisztában legyen az anyag hulladékos jogszabályok szerinti besorolásával. Vannak olyan piaci pletykák, hogy az akkumulátorhulladék egy részét elektronikai hulladékként kezelték. Ez jogellenes, és a nyilvántartásokból előbb-utóbb ki is derülhet, ilyenkor pedig nagyon magas összegű a büntetés, és szélsőséges esetben akár még 8 év börtönt is lehet érte kapni. Nem érdemes tehát ezzel trükközni, mert Magyarországon a közérdeklődés fókuszában van ez az egész ügy, és szemmel látható, hogy a hatóságok elkezdtek szigorítani.
Új hulladékkódokokat vezetnek be az Európai Unió területén, amit itthon az Energiaügyi Minisztérium ad majd ki magyar nyelven. Sok új kód jelenik meg az elemek és akkumulátorok területén is, ami nemcsak a lítiumion-akkumulátorokat érinti, hanem általában az elemeket, akkumulátorokat, így sokkal pontosabban lesznek beazonosíthatóak ezek az anyagok.
Az akkumulátorgyártás során a vizet döntően (legalább 90 százalékban) hűtővízként használják fel, ami vegyi anyagokkal nem is érintkezik. Ez visszahűtés után akár újra felhasználható lenne, de a jelenlegi áron az ipari felhasználóknak nem éri meg ezzel foglalkozni, ugyanakkor egy jelentősebb áremelés vagy az aszály miatti vízhiány könnyen változtathat ezen a hozzáálláson. Víz a termékbe semmiképp sem kerülhet, hiszen hidrogén-fluorid gáz képződne. Ez a másik oka, amiért extrém száraz a gyártócsarnokok levegője.
Tovább az eredeti cikkre: Az akkumulátoripar és egyéb új technológiák hatása a környezetre és a kapcsolódó környezetvédelmi szabályozások
