A könyvpiac árnyai: Az Alexandra-ügy tanulságai nyolc év távlatából
Valami elképesztően furcsa történt a magyar könyvpiacon, és ha nem figyelünk, talán sosem tudjuk meg, mi is valójában.
Nyolc évnyi nyomozás, számtalan kérdőjel és több milliárd forintnyi eltűnt pénz – az Alexandra könyvkiadó csődjének története egyszerre krimibe illő fordulatokkal teli és végletekig frusztráló. Most azonban, amikor a rendőrség befejezte a nyomozást, és „bűncselekmény hiányában” lezárta az ügyet, a történet új rétegeket kapott. Talán ez a legnagyobb botrány, amely nem botrányként végződött. Vagy mégis?
Mi történt az Alexandra körül?
A történet kezdete 2017-re nyúlik vissza, amikor az Alexandra könyvesbolt-lánc, a hazai könyvpiac egyik meghatározó szereplője, csődöt jelentett. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése feljelentést tett, miután úgy érezték, valami nagyon nem stimmel a cég pénzügyeivel. Az Alexandra körüli céghálózatot átláthatatlanság jellemezte: külön vállalkozások kezelték az informatikai rendszereket, a boltok berendezését, a kiskereskedelmi és nagykereskedelmi értékesítést.
Ez az átláthatatlanság azonban nem csak a könyvterjesztés struktúrájára, hanem a pénzmozgásokra is kiterjedt. A vádak szerint a Pécsi Direkt Kft., az Alexandra-lánc üzemeltetője, több mint 3,5 milliárd forinttal károsította meg a magyar könyvkiadókat. A nyomozás során azonban kiderült, hogy a cég tényleges irányítása egy Stotz Gyula nevű személyhez került át, így a korábbi tulajdonos, Matyi Dezső kezét mosták a történetből.
„Mossa kezeit, és meg is ússza”
Galambos Ádám, a Sportkönyvek és a G-ADAM Kiadó vezetője szerint az ügy tipikus példája annak, hogy „valakinek nagyon jó kapcsolatai lehetnek a megfelelő helyeken”. A könyvkiadók szemszögéből nézve a történet nyilvánvaló igazságtalanság: adott egy cég, amely szándékosan vagy véletlenül, de több milliárd forintot „tüntetett el”, miközben senkit sem lehet felelősségre vonni.
A rendőrség indoklása szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok nem támasztották alá, hogy bűncselekmény történt volna. Ez azonban nem csillapította le a felháborodást – sőt, csak tovább táplálja azokat az összeesküvés-elméleteket, amelyek szerint az Alexandra-ügy inkább a jogi kiskapuk kihasználásának tankönyvi példája, mintsem egy szerencsétlen gazdasági helyzet eredménye.
Tanulságok és szürke zónák
Ez az ügy túlmutat a könyvpiacon. Az Alexandra-botrány arra világít rá, hogy a modern vállalkozások gyakran olyan bonyolult céghálózatokat hoznak létre, amelyek átláthatósága nemcsak az érintett felek, hanem a hatóságok számára is szinte lehetetlen. Ez nemcsak pénzügyi, hanem jogi és etikai kérdéseket is felvet: hogyan lehet megállapítani a felelősséget egy ilyen szinten szétaprózott rendszerben?
Ez a történet egyúttal emlékeztet minket arra, hogy a gazdaság és a jog világa nem mindig találkozik az igazságérzettel. És talán ez a legnagyobb tanulság: ha a rendszer nem változik, újabb és újabb „Alexandra-ügyek” várnak majd ránk a jövőben – más nevek, más összegek, de ugyanaz a keserű utóíz.
Vajon elfelejtjük?
A kérdés nem az, hogy az Alexandra-ügy végére pont került-e, hanem hogy a tanulságokat magunkkal visszük-e. Az igazság gyakran nem a bíróságokon születik meg, hanem a nyilvánosság ítéletében. És ha a könyvpiac szereplői és a vásárlók nem kérnek számon, akkor valóban elmondhatjuk: az Alexandra-ügy nem más, mint egy szomorú fejezet a magyar gazdaság történetében.