A web3 mint civilizáció-méretű vagyonbiztosítás olvasható a bdpst24.hu weboldalán.
Jelenleg a nyugati civilizáció összességében egy szuper hely, egy csomó remek…
A teljes cikk itt olvasható:
A web3 mint civilizáció-méretű vagyonbiztosítás
Ahogy a bdpst24.hu beszámolt ma róla:
Jelenleg a nyugati civilizáció összességében egy szuper hely, egy csomó remek intézménnyel, amikben többé-kevésbé megbízhatunk. Bizonyos szempontból jobban megbízhatunk egy bankban, mint saját magunkban, például a pénzünkre ügyesebben vigyáznak, legalábbis náluk nem kallódik el naponta 1500 bitcoin, mint a lakosság digitális tárcáiban.
Ráadásul a bankok komoly szabályozásoknak felelnek meg, úgyhogy megbízhatunk bennük, amennyiben megbízunk a nyugati civilizációban. A nyugati civilizációban meg nyilván megbízunk, mert ha már abban se lehet megbízni, abba belegondolni is szörnyű.
A kriptoforradalmárok mégis belegondolnak, és nagyon lelkesek attól, hogy a nyugati civilizáció hanyatlása esetén is képesek leszünk az értéktárolásra és -közvetítésre. Akkor is, ha az összes központi intézményben elveszik a bizalmunk. A blokkláncok akkor is működnek, ha nem bízunk bennük.
A blokklánc tulajdonképpen egy főkönyv. A blokkokban tranzakciók vannak, például Attila küld Borinak egy vagány majmos képet. Egy Bitcoin blokkba például kb. 1500-3000 ilyen ügylet fér bele, és átlagosan 10 percenként érkezik egy új blokk. A blokkok láncot alkotnak: az új blokk visszautal az előző érvényes blokkra.
A zseniális az, hogy bárki részt vehet a főkönyv vezetésében, mégsem össze-vissza hülyeség az egész. Az önjelölt főkönyvelők folyamatos versenyben vannak egymással a következő blokk bejegyzésének a jogáért, hiszen a győztes jóváírhatja a saját számláján a blokkban szereplő ügyletek tranzakciós díjait. Ezen felül ráadásul teremthet a semmiből egy kis bitcoint, amit szintén jóváírhat saját magának.
De miért elégednénk meg a tranzakciós díjakkal, amikor mi írjuk a blokkot, és beleírhatunk bármit? Miért nem írunk jóvá magunknak egymillió bitcoint? Miért nem csalunk? – teszi fel a kérdést Csibi András, a Decent Investments munkatársa. A csalás rögtön látszik: a csaló blokkot észreveszi a többi bányász, és kidobja a láncról. Nem építenek rá újabb blokkot, hanem az utolsó érvényes blokktól folytatják tovább a láncot. Ha egy bányász csal, elesik a jutalomtól és a tranzakciós díjaktól, ezért senki sem csal.
A Bitcoin pénzügyileg motiválja a részvevőket, hogy ellenőrizzék egymás munkáját. “Ne bízz, ellenőrizz!” – mondják a kriptoforradalmárok. Így hoz létre a Bitcoin protokoll önmagukban megbízhatatlan alkotóelemekből egy megbízható hálózatot. Amit a Bitcoin megcsinált a pénzzel, a web3 kiterjeszti az anyagi, információs és kulturális javaink összességére.
Az intézményeink azért jöttek létre, hogy az egymással szemben bizalmatlan idegenek pozitív összegű játékokat tudjanak játszani egymással. Az idegenek gyakran megbízhatatlanok: Ha a jövőben is terveznek kereskedni egymással, valószínüleg együttműködnek, ha csak egy egyszeri esetről van szó, és nem látják egymást többet, akkor játékelméletileg motiváltak egymás meglopására. Itt jön képbe a jog intézménye, ami együttműködésre ösztönzi a résztvevőket a csalás büntetésével.
Azonban a jogalkotás néha korrupt, a végrehajtó hatalom néha erőszakos, a bankok néha alulfedezett hitelt adnak (lásd 2008-as világválság)…
Attila és Bori üzletét ma már könnyen meg lehet kötni automatikus letétkezelő okosszerződésekkel. Voilà, kereskedés úgy jön létre a két fél között, hogy csak az adott blokkláncban és a cserét végző okosszerződés kódjában kellett megbízni.
Bár a nyugati civilizáció hanyatlik, intézményeink összeomlása mégis egy elképzelhető forgatókönyv. A hagyományos bizalom-közvetítőink nélkül pedig veszélyes lenne ismeretlenekkel ügyletekbe bonyolódni. Az értéktárolás és -közvetítés képességének megőrzése kulcsfontosságú lehet a társadalmunk esetleges újjáépítésében. A web3 ilyen szemszögből egy civilizáció-méretű vagyonbiztosítás: akkor térül meg igazán a bizalommentes technológiákba fektetett energia, ha az intézményeink felmondják a szolgálatot.
Forrás: Csibi András, a Decent Investments munkatársa
A történelem 4. legnagyobb kriptós lopása (szerző: Szabó Dávid)
„Az eset tanulsága az, hogy a kriptós világ szereplői jelenleg hajlandóak nagyon mélyen a zsebükbe nyúlni azért, hogy megvédjék a rendszert, amiben működnek.”
A metaverzumba lép a WMG (szerző: Szabó Dávid)
„Ugyanis jelenleg a világon éppen a Facebook az a szereplő, amely az aktuális technológiai és közösségi médiás folyamatokat átlátva a leginkább hiteles víziót tud felvázolni e téren. A nevük megváltoztatásával pedig erős jelzést küldtek: szerintük a metaverzum a jövő. Higyjük el ezt nekik. Az viszont kevésbé hihető, hogy a leendő metaverzumban minden virtuális eszközöm tulajdonjogát a Facebook (pardon, Meta) tartja majd nyilván. Hogy csak rajtuk áll, mikor veszik el azokat tőlem. Hogy minden apró tranzakciómra ráláthatnak majd. Sőt, hogy kedvük szerint ők dönthetnek arról, kit engednek be és kit tiltanak ki abból a világból, amely a vízió szerint a társadalmi kapcsolattartás fontos formáját biztosítja majd mind a családdal, barátokkal, mind a munkatársakkal. Abban a világban Mark Zuckerberg valóban élő isten lenne. Miközben az elmúlt évek botrányai megmutatták, hogy ennél kevésbé jelentős dolgainkat, az adatainkat sem érdemes rájuk bízni. De bárki más is csinálna metaverzumot, ha az centralizált struktúrában történik, ugyanezek a kemény problémák merülnének fel. Éppen ezért nem hiszem, hogy a metaverzum centralizált lesz (persze a kínait leszámítva). Márpedig akkor a decentralizált metaverzumok előtt nagy jövő áll.”
Tovább az eredeti cikkre: A web3 mint civilizáció-méretű vagyonbiztosítás
