A digitalizáció nem pótolja a szállítmányozói szaktudást – interjú Csépán Istvánnal, a UTC Overseas Logisztikai Kft. magyar irodájának vezetőjével és Gulyás Edit operációs vezetővel olvasható a z közlekedésvilág.hu weboldalán.
Az utóbbi évek digitalizációs térhódítása ellenére az élet megmutatta, hogy ha…
A teljes cikk itt olvasható:
A digitalizáció nem pótolja a szállítmányozói szaktudást – interjú Csépán Istvánnal, a UTC Overseas Logisztikai Kft. magyar irodájának vezetőjével és Gulyás Edit operációs vezetővel
Ahogy a z közlekedésvilág.hu beszámolt ma róla:
Az utóbbi évek digitalizációs térhódítása ellenére az élet megmutatta, hogy ha súlyos zavarok jelentkeznek az ellátási láncokban, akkor rendkívüli módon megnő a speditőri szaktudás szerepe, vallják a UTC Overseas magyarországi irodájának képviselői. Szerintük a kiélezett piaci versenyben a boldogulás útja, ha minél diverzifikáltabb szolgáltatási portfólió révén jobb megoldásokat kínálnak a konkurenciánál.
– A tengerhajózásból érkezett a szállítmányozásba. Megérte a váltás?
Csépán István (Cs. I.): – Hajózási üzemmérnöknek tanultam, a MAHART tengerjáró hajóin végeztem a szakmai gyakorlatot. A diploma megszerzését követően a pályafutásom első néhány évét a tengerhajózásban töltöttem. Akkor még a hajós tiszti kinevezéshez szakmai felsőfokú végzettségre és 24 hónap hajózásra volt szükség, de egy 1995-ös jogszabályváltozás nyomán szigorodtak a feltételek. Mivel nem éreztem annyira erős elhivatottságot a tengerésztiszti pálya iránt, hogy még ráhúzzak annyi gyakorlatot, ami a kinevezéshez kellene, úgy döntöttem, hogy elhagyom a tengerészpályát, és kipróbálom magam a szállítmányozásban. Ennek éppen 30 éve, és egy percig nem bántam meg a pályamódosítást.
– Mit tudott hasznosítani a tanulmányaiból?
Cs. I.: – Úgy gondolom, hogy 360 fokos rálátásom van a piacra. Tengerhajósként tapasztalatokat gyűjtöttem a szállításról, dolgoztam a szolgáltatói, speditőri oldalon és megbízócégnél is. 2009-ben tértem vissza a szállítmányozásba – cipész maradjon a kaptafánál! –, és lettem a UTC Overseas akkor megalakuló magyarországi irodájának a vezetője. Ezzel a háttérrel tehát lényegében háztól házig látom a teljes ellátási láncot, illetve az évtizedek alatt az ügyfelek fejével is megtanultam gondolkodni.
– Az egyik korábbi interjúnkban 2022-t kiemelkedően sikeres évnek nevezte. Hogyan alakult az azt követő két esztendő?
Cs. I.: – A 2023-as pénzügyi évben árbevétel és eredmény szempontjából is az eddigi legjobb teljesítményt értük el, még a kifejezetten sikeres 2022-es évünket is túl tudtuk szárnyalni. A tavalyi esztendő viszont visszaesést hozott, nem is annyira a forgalom – mert munkánk nagyon sok volt –, mint inkább a profittartalom tekintetében. Egyértelműen a minden korábbinál kiélezettebb piaci verseny, illetve a general cargós, azon belül az autóipari kitettségünk köszönt vissza a 2024-es eredményeinken, mivel ebben a szegmensben az ügyfeleink jelentős része az autóiparhoz kötődik. Emellett a projektcargo területén sem sikerült teljes mértékben folytatni a megelőző években megindult pozitív folyamatokat.
– Hol tart a koncepcióváltás, amely azt célozza, hogy a cég túlzott projektcargo-függőségét general cargóra váltsák ki?
Cs. I.: – A kezdetektől voltak kollégáink, akik a hagyományos szállítási – közúti, légi, vízi – módokkal foglalkoztak, de ez az első néhány évben még amolyan kiegészítő tevékenységnek számított a projektcargo mellett a vállalkozás életében. Amikor 2014 táján szembesültünk azzal, hogy a szinte kizárólag projektes megrendelések mennyire kiszámíthatatlanná teszik a működésünket, akkor kezdtünk tudatosan abba az irányba mozdulni, hogy direkttermék-kínálati szintre emeljük a general cargót. A szolgáltatási ügyfél-diverzifikáció javítását szolgáló koncepcióváltás 2019-re hozta meg a gyümölcsét, azóta tudtuk tartós növekedési pályára állítani a céget.
– De 1 év múlva jött a pandémia…
Cs. I.: – A világjárvány nemhogy megakasztotta a fejlődésünket, sőt, inkább újabb lendületet adott a vállalkozásunknak. A meglévő ügyfélkörünktől is nagyon jelentős igény merült föl a szolgáltatásainkra, de profitálni tudtunk a szállítási útvonalak változásaiból is. Sok új partnert szereztünk ebben az időszakban, akiket a járvány elmúltával is sikerült megtartani.
Gulyás Edit (G. E.): – A szállítmányozók szerepe ekkor nőtt meg, mert még inkább szükség volt arra a szakmai tudásra, amivel a speditőrök rendelkeznek. A multinacionális vállalatok dobozos megoldásai, a konténerhiány és az elhajózási térhiány miatt az került fókuszba, hogy ki tudja a szállításokat a lehető legmagasabb szolgáltatási színvonalon megoldani. Mi ennek a nyertesei voltunk, nagyon sok ügyfélnél sikerült bizonyítanunk a hozzáértésünket és a rátermettségünket, és pont a projektes munkáinkban szerzett tapasztalatainkra építve – útvonalak, alvállalkozók tekintetében – olyan alternatív megoldásokat kínáltunk a piacnak, amiket más nem. Ennek köszönhetően az akkor bennünket választó új ügyfelek továbbra is kitartanak mellettünk; tudják, hogy igenis szükség van a munkánkra.
– Miért, ez megkérdőjeleződni látszik?
G. E.: – Az utóbbi évek digitalizációs térhódítása elindított egy folyamatot, amely ebbe az irányba hat. Az élet azonban megmutatta, hogy ha beüt egy nagyobb probléma – gondoljunk például az imént említett pandémiára vagy akár a vörös-tengeri eseményekre –, akkor rendkívüli módon megnő a logisztikai szaktudás szerepe, amit mi, szállítmányozók tudunk a piacnak kínálni. Ilyenkor már nem elegendő a mesterséges intelligenciára hagyatkozva dönteni egy-egy optimális szállítási útvonal mellett, azt érdemes a speditőrökre bízni. Úgy látom, ezt a piac érti és megérti.
Cs. I.: – Az, hogy szállítmányozót vesz igénybe az ügyfél, vagy közvetlenül megbíz egy hajóstársaságot, egy közúti vagy egy légi fuvarozócéget, mindig az adott piaci helyzettől függ. Amikor egy megbízónak minél versenyképesebb árat kell adni a vevői felé, akkor nagy bátorsággal választja az utóbbi megoldást. De amikor a piaci helyzet úgy alakul, hogy kevésbé az ár számít, a minőségi szolgáltatás már annál inkább, akkor kerül előtérbe a szállítmányozó, aki egy külső logisztikai tanácsadónak is tekinthető. A járványidőszak éppen erre erősített rá.
– Kisebb cégként milyen üzletpolitikára van szükség ahhoz, hogy eséllyel tudjanak labdába rúgni a nagyok mellett?
G. E.: – Jelenleg 22–23 országban összesen 40 irodát tart fenn a houstoni központú anyacégünk, ez nem elegendő méret ahhoz, hogy például a globális autóipari tendereken eséllyel induljunk. Erre nekünk egy-egy helyi, például erőművi beruházásra kiírt pályázaton nyílik lehetőségünk, elsősorban azokban az országokban, ahol az irodánk révén helyi entitással rendelkezünk. Ez a helyismeret, valamint a méretünkből fakadó gyorsaság és rugalmasság sok ügyfél számára meg-győző erővel bír, és bennünket bíznak meg egy-egy projekthez kapcsolódó logisztikai feladatok végrehajtásával. Ugyanakkor vannak olyan országok is – például Románia, Azerbajdzsán, Izrael –, ahol több évig futó projektekre hoztunk létre irodát, amelyeket a beruházás végeztével nem zártunk be, hanem várjuk, hátha ismét lesz rájuk piaci kereslet.
Cs. I.: – Nagyon nagy a verseny, az elmúlt néhány évben sok regionális szereplő nyitott irodát Magyarországon. Akkor tudunk új ügyfeleket megnyerni, ha jobb megoldásokat kínálunk. Mivel ma is jellemzően az eseti piacon dolgozunk, úgy tudjuk a versenyképességünket növelni, a szerződéses volumenek hiányát pótolni, ha a portfóliónk minél megosztottabb. Ha például a fő hajózási útvonalak mellett/helyett a kevésbé frekventált irányokat is bevonjuk a megoldásaink közé, ha a general cargóra nagyobb hangsúlyt fektetünk, akár úgy, hogy a projektes ügyfeleink ez irányú igényeit is jobban szem előtt tartjuk. Bár alapvetően projektekre szakosodott cég vagyunk, több évtizedes szakértelemmel, tapasztalattal és referenciákkal a hátunk mögött, a rövidebb ciklusidejű szállításoknak egyre nagyobb szerepet szánunk. Egy general cargós szállítmányon ugyanis arányaiban többet kereshetünk, mint egy évekig elhúzódó nagy projekten.
– Az anyacég mennyire tartja rajta a szemét az egyes irodákon?
Cs. I.: – Abszolút egészséges mértékben, a jó gazda köteles gondoskodásával. Vannak természetesen a kötelező heti pénzügyi jelentések, havi riportálások, illetve éves szinten február végéig kell auditált eredményt jelentenünk. Minden iroda külön jogi entitás, saját ügyfélkörrel, költségvetéssel, személyzettel, adminisztrációval. Ami az előnye ennek a cégfelépítésnek, az a hátránya is egyben, hiszen a jelenleginél tudnánk még hatékonyabban együttműködni hálózati szinten.
G. E.: – A magyar UTC esetében mindannyian multinacionális cégektől jöttünk, ismerjük azt, amikor a helyi, a regionális és az európai vezetés – kiegészülve esetleg Afrikával és a Közel-Kelettel – együtt dolgozik. Nálunk ezek a szintek nincsenek meg, ugyanakkor sokkal nagyobb hangsúlyt fektet az anyavállalat a személyes kapcsolatokra, mint egy multinál. Amíg ott legfeljebb egy Teams-meetingen találkoztunk a két szinttel felettünk lévő menedzsmenttel, addig a UTC-nél a kollégáink személyesen is megismerhették már az anyavállalat több szakmai vezetőjét. Persze, a multiknál nagyon sokat tanultunk, az ott szerzett pozitív tapasztalatokat hatékonyan be tudtuk építeni a napi munkánkba.
– A munkaerő-állomány stabil?
Cs. I.: – Igen, és az a célunk, hogy egy szakmai műhelyközösséget építsünk, illetve fejlesszünk tovább. Az az alapelvünk, hogy minden kollégánk azon a területen dolgozzon, amihez a legjobban ért, és ahol a legnagyobb hasznot hozza a cégnek. Amíg például egy amerikai irodában mindenki mindent csinál, tehát nincs külön projektes, konténeres, közutas vagy légi területtel foglalkozó munkatárs, addig nálunk ezek nagyon határozottan elkülönülnek egymástól. A korábbi nehézségeken túllépve ma már sokkal jobb a cég iránti elköteleződés, akár a szakmai tartalom, akár az anyagi megbecsülés tekintetében fölvesszük a versenyt a versenytársainkkal. A legtöbb kollégánk több mint 5 éve nálunk dolgozik, szakmailag magasan képzettek, ezért nagyon keresettek is a piacon; a fluktuációt azonban kezeljük.
– Mekkora ügyfélkör veszi igénybe a szolgáltatásaikat?
G. E.: – Éves szinten átlagosan 250 cégtől kapunk megbízást. Ha azt nézzük, hogy az irodaalapítás óta eltelt 16 évben hány ügyfelünk volt, akkor a 8 ezret közelítjük.
– Hogyan érinti az iparágat az elhúzódó orosz–ukrán háború?
Cs. I.: – Annak ellenére, hogy a háborúnak nincs vége, nagyon sok újjáépítési projekt már elkezdődött, ami jóval több szállítást generál Ukrajna irányába, mint az előző években. Ez a bennünket leginkább érintő energetikai szektorra is igaz, amiből igyekszünk a lehető legtöbbet profitálni, de a mindennapi élettel kapcsolatos termékek szállításából is folyamatosan kivesszük a részünket. Az általános piaci mozgások alakulására ma már inkább a vámhelyzettel kapcsolatos számos bizonytalanság nyomja rá a bélyegét. Lesz vagy nem vámháború az USA és Kína, az USA és az Európai Unió között? Ténylegesen meddig tartanak a felfüggesztett vámintézkedések? Milyen mértékben érintheti mindez az ellátási láncokat? Kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni akár 1–2 hónapon belül is, ami a szállítmányozás szempontjából kihívásokkal teli évet vetít előre.
– Az idei I. negyedév számai azonban már ismertek. Ezek alapján milyen 2025-ös évet várnak?
G. E.: – Elégedettek vagyunk az I–III. hónap adataival, alapvetően hozták, valamivel felül is múlták a várakozásainkat, még a kicsit hektikus és viszonylag csendesebb január ellenére is. Ebben az időszakban nagyon oda kell figyelnünk, hogy mikorra esik a kínai újév az európai karácsonyhoz képest, mert ennek függvényében változik a szállítási mennyiség. A korábbi évekhez képest azt tapasztaljuk, hogy idén a gyártók késedelemben vannak, ezáltal nekünk az I. negyedévben sok olyan szállításunk volt, amelyek az ütemezésünk szerint egyébként még tavalyi teljesítések lettek volna. Az elvárásainknál valamivel magasabb többletforgalmunk elsősorban ennek köszönhető. Ugyanakkor már most látszik a negyedéves, féléves gyártói tervekből, hogy továbbra is lesznek áthúzódó teljesítések a 3 hétről akár 4–6 hétre nyúló gyártási időszakok miatt.
Cs. I.: – Jó eséllyel hozzuk a múlt évi pénzügyi eredményeket, de mindenképpen növelni szeretnénk a nyereségünket. Ha sikerül nagyobb profitot elérni, az már egy jó eredmény lesz. A jórészt spotpiacra épülő szolgáltatási hátterünkből adódóan nagyon nehéz egzakt számokat mondani, akár a projektes, akár a general cargós szegmens tekintetében. Az egyértelműen bizakodásra adhat okot, hogy jól indult az év, ez egy biztos alap, amire a továbbiakban is építhetünk.
NÉVJEGY
Csépán István hajózási üzemmérnökként végzett 1991-ben a Széchenyi István Műszaki Főiskolán, ezt követően néhány évet a magyar tengerhajózásban töltött. A családalapítás idején szárazföldi vonalra váltott, szállítmányozással kezdett foglalkozni, majd 2000–2009-ig a megbízói oldalon dolgozott. Tizenhat éve vezeti a UTC Overseas Logisztikai Kft. magyar irodáját, emellett az anyacég európai, közel-keleti és afrikai régiójának energetikai vezetője.
Gulyás Edit külkereskedelmi ügyintézőként végzett Budapesten, a Gyakorló utcai Közgazdasági Szakközépiskolában, majd vámügyintézési és nemzetközi szállítmányozással kapcsolatos tanulmányokat folytatott a KOTK Oktatási Központban. A Szolnoki Főiskola közgazdász képzésén, logisztika szakirányon 2006-ban szerzett diploma mellett külkereskedelmi, szállítmányozói és vámkezelői végzettségek birtokában több mint 30 éve a szállítmányozás különböző területein kamatoztatja tudását. A megszerzett tapasztalata birtokában 8 éve tagja a UTC agilis csapatának, operációs vezetői munkakörben.
Dékány Zsolt
Tovább az eredeti cikkre: A digitalizáció nem pótolja a szállítmányozói szaktudást – interjú Csépán Istvánnal, a UTC Overseas Logisztikai Kft. magyar irodájának vezetőjével és Gulyás Edit operációs vezetővel
