Minden idők legnagyobb sakkcsatája olvasható a bdpst24.hu weboldalán.
Minden idők legnagyobb sakkcsatája Aktualitása: 50 éve, 1972. július 11-e és…
A teljes cikk itt olvasható:
Minden idők legnagyobb sakkcsatája
Ahogy a bdpst24.hu beszámolt ma róla:
- Minden idők legnagyobb sakkcsatája
-
- Aktualitása: 50 éve, 1972. július 11-e és augusztus 31-e között zajlott minden idők legnagyobb figyelmet kiváltó sakkmérkőzése
- 150 éve született a déli- sark felfedezője – De ki volt ő?
-
-
- Aktualitása: 150 éve a norvégiai Borge-ban megszületett Roald Engelbregt Gravning Amundsen, a Déli-sarkot elsőként elérő norvég sarkkutató, felfedező
-
Július 11. és augusztus 31. között: Minden idők legnagyobb sakkcsatája (1972)
Ötven éve, 1972. július 11. és augusztus 31. között az izlandi Reykjavikban zajlott minden idők legnagyobb figyelmet kiváltó sakkmérkőzése az amerikai Bobby Fischer és a szovjet Borisz Szpasszkij között a világbajnoki címért. A második világháború után szovjet hegemónia alakult ki a sakkban: valamennyi világbajnoki döntőt szovjet sakkozók vívták egymás ellen. A szovjetek számára a sakkban elért sikerek a kommunista rendszer felsőbbrendűségét bizonyították. Emiatt volt különleges kihívás, hogy 1972-ben egy amerikai sakkozó, Bobby Fischer nyerte a sakkvilágbajnok jelöltek versenyét, és kihívhatta a világbajnok Borisz Szpasszkijt.
A téma kapcsán különösen érdekesek lehetnek az alábbi kérdések:
- Miért kísérte világszerte páratlan figyelem a mérkőzést, mi volt a küzdelem tétje?
- Miért tudott győzni Fischer?
- Mi történt a mérkőzés hőseivel?
Amit a téma kapcsán ajánlani tudunk:
- Interjú Porogi Andrással, a Rubicon Intézet tudományos munkatársával
Július 16.: Roald Engelbregt Gravning Amundsen születése (1872)
Az Atlanti-, a Csendes-, és az Indiai-óceán által határolt kontinens volt az utolsó, amelyet felfedezett az emberiség. A többi földrésszel nincsen semmilyen kapcsolata, Dél-Amerika legdélebbi része fekszik legközelebb hozzá. A 14 millió km2-t kitevő kontinensen nem ritka a –70 foknál hidegebb hőmérséklet sem. Maga a Déli-sark az Antarktisz belsejében, 2800 méteres magasságban található.
Ptolemaiosz már az ókorban feltételezte, hogy a Föld gömbölyű alakú, az ókori tudósok is felvetették azt a tant, hogy akkor kell lennie délen egy olyan földrésznek, ami kiegyensúlyozza az északi féltekét, különben fejjel lefelé állna a Föld. A középkori földrajztudósok előtt ismert volt a rejtélyes déli föld gondolata, de nem ismerték még.
James Cook 1772-ben elérte a Déli-sarkkört, de a dermesztő hideg és a jégtáblák visszakozásra kényszerítették. Azt viszont megállapította, hogy a földrész nem függ össze a déli területtel. 1821-ben Bellinshausen hajózta először körbe a kontinenst. A következő évtizedekben a francia d’Urville felfedezte az Adelie-földet, James Clark Ross pedig a róla elnevezett hatalmas jeges területet és a Viktória-földet. Az Antarktisz azonban még mindig nem adta meg magát, bár a bátor felfedezők egyre közelebb hatoltak a szárazföld felé.
Amudsen negyedik gyermekként született 1872. július 16-án a norvégiai Borgéban. Apja tengeri kereskedő volt, így a hajózást a „vérével” szívta magába. Apja halála után édesanyja kérésére beiratkozott az orvosi egyetemre, de valójában 19 éves korában érte élete meghatározó élménye, amikor ott volt az 1889-ben grönlandi expedíciójáról hazatérő Fridtjof Nansent fogadó ünneplők között. Nansen öt társával együtt elsőként szelte át síléccel Grönlandot. Példaképe a Fram nevű hajóval később sikertelen, de a sarkkutatást értékes tapasztalatokkal gazdagító utazást tett az Északi-sark felfedezésére. Anyja halála után már senki nem fogta vissza sarkkutató törekvéseit.
A XIX. század végén új lendületet vett a kutatás. Adrian Gerlache és csoportja, majd Borchgrevink voltak az elsők, akik átteleltek az Antarktiszon. 1901-ben Otto Nordenskjöld a Graham-föld keleti területeit kutatta. Ernest Shackleton 1908-ban nekivágott a nagy útnak, hogy elérje a Déli-sarkot, amelyet 156 km-re közelített meg. Teljesítménye azonban így is kimagasló, főleg, ha beleszámítjuk hegymászó eredményét is, hogy megmászta a 3794 m magas Erebust is.
1912-ben megkezdődött a verseny a Déli-sark meghódításáért Robert Scott és Amundsen között. Scott – aki korábban részt vett Shackleton egyik expedíciójában – pónilovakkal vágott neki a hosszú útnak, Amundsen – aki Gerlache expedíciójában is részt vett korábban – pedig kutyaszánnal. Amudsen a Fram fedélzetén érte el társaival a szárazföldet.
A vontatás módja később sorsdöntő volt a felfedezők életében. Amundsen 1911. december 14-én érte el elsőként a Déli-sarkot, Scott 1912. január 17-én. Utóbbi végzetes hibát követett el, amikor a lovakra bízta a szánok húzását, mert azok elpusztultak a szélsőséges időjárásban, míg Amundsen szánhúzó kutyáinak meg sem kottyant az út. Scott és csapata lelkileg összetörve pillantotta meg a norvég zászlót a sarkon, a kimerültség, a csalódottság és az éhség – két résztvevő kivételével – végzett velük a visszaúton.
Amudsen sikere anyagi haszonnal járt, amellyel sikeres hajózási üzletet épített fel. A felfedezést azonban nem hagyta abba. 1926. májusában a Norge nevű léghajón Amundsen, Ellsworth és az olasz Umberto Nobile a Spitzbergákról a sarkon keresztül Alaszkába repült. Ezzel azonban a második helyre szorult, mert két nappal korábban Richard Byrd elérte a pólust. 1928-ban pedig egy sarkvidéki mentőakció során repülőgépe valószínűleg lezuhant, és Amudsen holtteste soha nem került elő.
A téma kapcsán különösen érdekesek lehetnek az alábbi kérdések:
-
- Mire van szükség egy expedíció megtervezésére? Mi szükséges a túléléshez?
- A felfedezők és a propaganda viszonya
- Mi volt akkor a Déli-sark jelentősége, és mi ma?
Amit a téma kapcsán ajánlani tudunk:
- Interjú Kovács Örssel, a Rubicon Intézet tudományos munkatársával
Tovább az eredeti cikkre: Minden idők legnagyobb sakkcsatája
