A CIRÓGATÓ SZÉP SZAVAK UTÁN

A CIRÓGATÓ SZÉP SZAVAK UTÁN »»

Magyarországról írni annyi, mint szóba hozni a planéta összes létező problémáját. Az utóbbi években a Föld lakosságának nagy része íróvá vedlett, érdekesebbnél olcsóbb véleménykitörések villóznak az agyak tekervényein. Kapkodva írunk és olvasunk, felszínen csapkodva füstöljük szét azonnali vágydüheinket. Hát normális ez? Soha nem lesz vége a rendet, tisztességet és szépséget nélkülöző káosznak? És ugyan ki az, aki merészelné bevallani: ’Bocs, én vagyok a hunyó!’ Pedig pont ez volna a cél! Mutogatás helyett! Lejárt ugyanis a cirógató szép szavak ideje.

Pancho Aréna (Felcsút)

Nem banki hitel űzött el félévszázada otthonról. Aztán ahogy az évgyűrűk körém sokasodtak, más tudatállapot nőtt fel bennem. Minél inkább vérereimbe égtek új hazám törvényei, furcsa mód szabadabb lett körülöttem a világ. De másfajta törvény által. Arról a törvényről beszélek, ami a szívekbe van vésve.
Emlékeztek? Sok szó esett már az utálat-álarcokról. Beég az arcba, a sejtekbe, minden tettbe és cselekedetbe, főképp, ha csak rakosgatod fel egyiket a másik után. Aztán zutty, egy nap csak szimplán eltűnik az álarc mögül az, aki felrakta őket. Néhány éve soknak éreztem a hazugságot, mára minden hazugsággá vált. Merész életet élek, így aztán csuklóból taszítom el a hamisat. Mondhatod: ’Akkor mindent eltaszítasz?’ Ahogy mondod. Süllyedéssé, széteséssé vált a földi élet a totális megsemmisülés irányába. A sötétség palástja alatt. Általános a romlottság, a dolgok, a gondolatok, érzelmek és cselekedetek tisztasága veszett el. A belső tisztaság! Érted? A világunkra szabadult örvény másodpercek alatt beszippant, ha nem vigyázunk.
Törvénybontássá lettek a hétköznapok. Ha félelem miatt is, de a szívbe gyömöszölt törvény be nem tartása, bün. És bűnrészes, aki mind ezt szó nélkül hagyja. Törvény, rend, szabadság! Szó volt már ezekről az égbe lángoló eszmékről, amik talán soha nem is léteztek ezen a planétán. Csak az emberszívekben. A törvény én szakralitásnak tekintem. Legalábbis valamikor így volt! Egy valódi államról beszélek és igazi, szakrális uralkodóról. A szakrális uralkodó attól szakrális, hogy hidat képez Ég és Föld között, közvetlen kapcsolata van az Erővel, mert beavatott. Törvényei által fejeződik ki a mindenkori rend és az emberi szabadság is. Erről nevetség épp a mai világhelyzetben beszélni. Nincs igazi állam, nincs szakralitás, nincs kapcsolat semmivel, ami emelne, megemelne, kiemelne, vagy emberként megtartana. A hatalom jelenleg ismét olyan emberek kezébe kerül, akik olyan messze vannak a szakralitástól, mint Makó Jeruzsálemtől.

Leonardo da Vinci

Beteg az embervilág, minden porcikája kicsúszott a rend alól. Valami gusztustalan férkőzött a világunkba, csápjai behálózzák a lelket, másodpercenként követjük el a leggyalázatosabb bűnt: hazudunk. Káromkodunk. Kártékonyat cselekszünk a szánkkal, gondolatainkkal és érzelmeinkkel. Elveszünk a baloldalnak nevezett jobboldali eszmék között vagy fordítva, csodára várva fröcskölődünk, majd egy nap kiderül, hogy nem is volt olyan hosszú az életünk… Kicsúsztunk valamiből, amit rendnek, fegyelemnek, felelősségteljes helytállásnak neveztek valamikor. Kicsúszott, vagy kicsúsztatták? Hagytuk, hogy így legyen? A játék része, hogy a ’nagy játékosok’  kitalálnak valami államformát, kényszerítő erővel  fenntartják/megtartatják és azt vélik, remélik hogy ezáltal legitimmé válik. És bár fönn a gálya, lenn meg a víznek árja, mégis a ’nagy játékosok’ választanak új formát, az új fejezethez. Ez annak a történelemnek a fintora, amiből – mint folyamatosan kiderül –, semmi nem igaz.
Kérdezheted: ’Ugyan minek nekünk az uralkodó! Vezessen a nép!’ Emlékszel még? Ezt már eljátszottuk! Sokadszor sem működött!
A Teremtő (vagy aminek nevezed) megkérdezte é tőled, hogy: „Teremtsek e Eget és Földet?„Madarakat és hüllőt stb.” Ráadásul behelyezte a Létezésbe mindazokat a törvényeket, melyek az első pillanattól az utolsóig működnek. Malomkő lassúsággal, de kitartóan és rendületlenül.
Kérdezett tégedet vagy engemet ez a bizonyos Teremtő, hogy mit szólunk hozzá, van e kedvünk hozzá? Hát nem! És itt kellene észrevenned, hogy már a teremtés sem történt demokratikusan! És hiába „trükközünk”, nekünk kell hibáinkat kijavítanunk. Az ok: én Vagy-Ok.

Fra Angelico: „Az utolsó ítélet”

Az sem véletlen, hogy sorra nem jönnek be a különböző államformák. Úgy vannak ugyanis ’kitalálva’. Ameddig a rendező beszedi a mozipénzt, addig ragyoghatnak a csillárok. Utána köpködővé válhat a díszlet, vagy kínzó bilinccsé vagy egyszerűen csak reménytelen túléléssé. Azzá teszik. Tesszük? Hagyjuk? Vagy az élet több lehet ennél? Ezt és ehhez hasonlókat a ma létező írócskák sokkal sziporkázóbban hozzák, „jópofira” véve a cikornyát. Az lett a divat, hogy köpjük szerte széjjel a megrendítő tényeket, hogy mások lehetőleg jól hasra essenek rajta. A tényt, hogy haldoklik a világ. Aztán néma csend. A kiutat mindenki lespórolja. Volt egyszer egy hajó, rajta egy kilincs, a mese tovább nincs. Szóval hol az a kilincs? Hol a kiút?
Be lehet menekülni például a spiritualitásba. De a spiritualitás világa is tele van törvényekkel, amik egyébként egybehangzóak magával a létezés törvényeivel. És láss csodát! Ezeket szívesen követi az ember! Nem kötöttség neki ezek betartása, mert úgy érzi vagy képzeli, hogy általuk a szabadság szűk ösvényére lép. Vagy csak képzeli! Mert a spiritualitás sem véd meg önmagunktól vagy ettől az egyre kellemetlenebb embervilágtól. A titok nem az államforma megváltoztatása, nem a szomszéd, nem a főnök, hanem te önmagad…
Ahogy fent, úgy lent – ahogy kint, úgy bent.” – Olvasható a Tabula Smaragdinában (magyarul: a Smaragdtábla), ami Hermész Triszmegisztosz munkája. Ha ez az „ezós” hermészi idézet igaz, akkor valami nagyon el lett szúrva ebben a Földi létezésben…
A nyelv törvénye a nyelvtan. Nélküle zagyvasággá válnak gondolataink. Egy állam nyelvtana – a rend fenntartásának az eszköze: a törvény. A törvény nem betartásának a következménye: káosz.
Na, lépegessünk! Szavazó urnákhoz vagy azoktól el. Az is meg volt, tán igaz sem volt. Bevallom, izgatottan figyeltem a fejleményeket. És nem csak én. Egyik barátomnál érdeklődtem mi újság, de nem volt hozzám online türelme és ideje. Valami „stratégiai szavazásról” lökött felém néhány szót, és eltűnt. Azt a bizonyos stratégiát viszont sehol nem láttam. Csak egy halom pártot. Mindenre ajánlatos voksolni, csak a a megelőzőre nem. Aztán jött az eredmény és a sok parázsizgalom felaprózódott a kis pártocskákban, mint homok a szélben. ’Valami ellen’ lépni tervszerűtlenül: zsákutca. Cél és irány nélkülivé parttalanodott az ügy. A ’valami-ellen’ is feltételezi a rendet, az összehangoltságot, máskülönben szétmorzsolódik, mint a tavaly lehullott, száraz falevél.
Legutóbb 2016-ban jártam otthon, Magyarországon és elámultam a főváros szépségén. De ahogy az egyik kerület mellékutcájába fordultam, ijesztő falfirkák, festetlen házak közé kerültem. Családlátogatások alkalmával megtudtam, hogy a legtöbb embernek spórolni kell a vízzel, az étellel, szinte mindennel. A boltokban és a piacon felismertem, hogy Magyarországon az élet drágább, mint az amerikai földrészen. Ez, vagy a legrosszabb módon értelmezett és adoptált demokrácia miatt, fékeveszetté és kontroll nélkülivé vált az emberek közötti durvaság. Valami félrement, de nagyon.
A tudás hatalom. A tudatlanság: veszély –, minden tekintetben. És ha a tudatlanság kitartással párosul, az romba dönt mindent, amivel kapcsolatos.  

A veszélyes elemek – nem is olyan régen – börtönbe, vagy a bolondok házába kerültek. Mára a bolondok házát világszerte bezárták, a börtönök túlzsúfoltak, a jogi procedúrát sem jellemzi az igazságszolgáltatás. A bolondját járatja velünk ez a világ, pedig csak elég lenne visszaemlékeznünk a valaha oly jól működő józan észre.


A cikket itt olvashatod tovább: ##Prherald / A CIRÓGATÓ SZÉP SZAVAK UTÁN